Hajdú András művelt kolléga, és az egyik digitális ismerősöm. Örömmel töltött el, amit tegnapelőtt így fogalmazott meg a fészbukos üzenőfalán: „Ahogy a Szikra kampányszlogenje mondja: Fizessenek a gazdagok!” Végre egy újságíró, aki tudja, hogy a Szikra adta ki 1950-ben Rákosi Mátyás válogatott beszédeit. A Magyar Dolgozók Pártjának lapja 1950-ben újságoldalnyi cikket közölt róluk a szerkesztőség legbefolyásosabb munkatársától.
Betlen Oszkár 47-szer írta le benne, hogy „Rákosi elvtárs”. Azt is kifejtette persze, hogy a belső ellenséggel vívott harc „osztályjellege legnépszerűbben a ’fizessenek a gazdagok’ jelszóban nyer kifejezést.” (Szabad Nép, 1950. május 28.) Sajnos azonban tévedtem. Némi kutakodás után kiderült, hogy Hajdú kolléga Jámbor András Szikra-mozgalmára gondolt. Az ellenzéki honatya néhány hete jelentette be, hogy „Decemberben elkezdtük a Fizessenek a gazdagok! kampányt.” (Magyar Narancs, 2023. március 2.)
Vajon mihez kezdjünk manapság egy régi szállóigével, amelyet sokan Rákosinak tulajdonítanak? Holott először nem is ő mondta ki, hanem Losonczy Géza még 1945 áprilisában. A Szabad Nép akkor a Magyar Kommunista Párt lapja volt, és a belpolitikai rovat 28 éves vezetője papírra vetett egy érdekes okfejtést. A háborún és az infláción meggazdagodott „spekulánsok” megsarcolása nem állt távol a népérzülettől, mindazonáltal a ’45-ös országgyűlési választás kampányában még nem játszott jelentős szerepet.
Igen ám, csakhogy az MKP elveszítette a választást. Két évvel később, az úgynevezett kékcédulás és csalással megnyert szavazáson viszont már a szállóigévé fejlesztett jelmondattal kampányoltak a magyar kommunisták. Alaposan előkészítették a befogadását. Rákosinak ugyanazt az angyalföldi teret ajánlották föl, ahol 1946-ban bejelentette a forintot. 1947. május 9-én délután pedig több tízezer ember vonult végig a pesti Váci úton, és (sz. o.) Szabad Nép-beli tudósítása szerint azt kiabálták, hogy „Eleget koplaltunk, most fizessenek a gazdagok és a spekulánsok.”
Ezzel feladták a labdát a nagygyűlés szónokának. Aki nemcsak a kommunista párt főtitkára volt, hanem a Nagy Ferenc vezette koalíciós kormány második embere is. A „főnöke” épp Svájcban tartózkodott, helyette államminiszterként Rákosi irányította a végrehajtó hatalmat, és gondoskodott arról, hogy a kisgazda politikus ne térhessen haza. A Fizessenek a gazdagok!-kal arra utalt, hogy a tehetősek megadóztatása nélkül nem lehet talpra állítani a gazdaságot. Ezt őszinte megnyilatkozásnak érdemes tartani, bár igazi jelentése később tárult fel.
Újabb két év múlva, immár a Dobi-kormány államminisztereként és a hatalmat egyre gátlástalanabbul gyakorló Rákosi Mátyás többet is elárult a stratégiájáról: „Megvalósultak az akkor kitűzött célok: a stabilizáció, az összeesküvők felszámolása és a jelszó: Fizessenek a gazdagok.” (Magyar Nap, 1949. április 21.) Aztán 1956 nyarán megbukott, és úgy telt el néhány évtized, hogy a feltűnést keltő szállóige eltűnt a nyilvánosság fórumairól. A második karriert csak Orbánék első kétharmados győzelme, 2010 után futotta be.
Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje 2017-ben a zászlajára tűzte, és bejárta vele az országot. Az immár neki tulajdonított mondatot fanyalgás fogadta, és a szegedi polgármester visszavonult az országos politikától. A Fizessenek a gazdagok! nemrégiben a Jámbor-féle Szikra-mozgalomban támadt fel, és három műszakos munkásemberből lett MSZP-társelnök, Komjáthi Imre is a szájára vette. Vajon kettejük történelmi felkészültségéből telik-e arra, hogy felismerjék a szállóigében rejlő lehetőségeket és veszélyeket?
Nem akarom lelőni a poént, amelyet a bejegyzésem utáni összeállításban Lakner Zoltán szociológus fogalmazott meg. Aligha véletlen, hogy épp most jutott az eszébe, amikor a közelünkben zajlik egy háború, és vágtat az infláció.
Tíz mondat a „Fizessenek a gazdagok?”-ról
Fizessenek azok, akiknek semmi sem drága. Fizessenek a gazdagok! (Losonczy Géza újságíró, Szabad Népe, 1945. április 11.)
A hároméves terv gazdasági előfeltétele, hogy megvalósuljon végre az a követelés, amelyet gyakran hangoztattunk, de nem tudtunk az életbe átvinni: az, hogy fizessenek a gazdagok. (Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkára, Szabad Nép, 1947. május 10.)
A most meginduló felülvizsgálati munka fogja az életbe is átültetni a Magyar Kommunista Párt jelszavát: „Fizessenek a gazdagok!” (Antos István közgazdász, pénzügyminisztériumi államtitkár, Szabad Nép, 1947. augusztus 30.)
Az előző rendszer kezdetben népszerű politikai jelszava volt, hogy „fizessenek a gazdagok!” Népszerűsége addig tartott, amíg a feketézők, nagy bankok, gyárak és nagybirtokok tulajdonosai ellen irányult. (Halák László publicista, Élet és Irodalom, 1990. február 15.)
Igenis, fizessenek a gazdagok. (Fehér Klára író, Népszava, 1996. június 20.)
A ma induló kampányunk címe: „Tegyünk igazságot, fizessenek a gazdagok!” Igenis azt gondolom, hogy Magyarországon a gazdagok - milliárdosok, milliomosok, milliós fizetéssel rendelkezők - nem veszik ki megfelelőképpen a részüket a közös feladatok megoldásából. (Botka László szocialista politikus, Népszava, 2017. március 14.)
Lehet, hogy a Fizessenek a gazdagok! szlogen nem mindenkinek jön be, lehet, hogy csípi a körúti értelmiség szemét. (Molnár Gyula, az MSZP elnöke, Népszava, 2017. április 20.)
Megijedtem, amikor Botka előállt a programjával, mert valóban a mi jelszavunk az, hogy fizessenek a gazdagok. Ha az MSZP miniszterelnök-jelöltje előáll egy ilyen javaslattal, akkor mi marad nekünk? (Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, Magyar Demokrata, 2018. június 20.)
Fizessenek a gazdagok! (Komjáthi Imre, az MSZP újdonsült társelnöke, HírKlikk.hu, 2022. október 30.)
A legutóbbi harminc évben az ellenzék egyetlen megjegyezhető jelmondata a „Fizessenek a gazdagok!” volt. (Lakner Zoltán szociológus, Klubrádió, 2023. február 2.)
