A Népszava mai számából tudtam meg, hogy 83 éves korában elhunyt Fábri Ferenc. Nem ismertem személyesen, de ha a patinás újság vélemény-rovatában megláttam a nevét, először az ő gondolatait kísértem figyelemmel. Röviden írt, nem többet egy flekknél, ami 25-30 sornyi szöveget jelent.

Annyi azért kiderült a glosszáiból, kispublicisztikáiból, hogy aktív évtizedeit mérnökként élte meg. Írásain érződött, hogy tetszik neki, ha szilárd váza van egy hídnak vagy egy cikknek. Egyszer velem is vitatkozott, már nem emlékszem, hogy miről, de az megmaradt bennem, hogy neki volt igaza.

Sajtólevelezőként nem fogadott el pénzt finoman csipkelődő írásaiért. Megelégedett azzal, hogy a szerkesztők és az olvasók megbecsülték. Személyemben az egyik vitapartnere is. Béke soraira.

Tíz mondat Fábri Ferenctől

Valamilyen független sajtó persze lesz (amíg tönkre nem megy), csak éppen kevesekhez jut el a hangja. (Élet és Irodalom, 2010. május 14.)

A politikai korrektség bizonyos tapintatot, etikettet jelent, azt, hogy nem mondanak olyasmit, ami bárki más számára bántó lehet. (Népszava, 2016. december 9.)

/Szél Bernadettről és Hadházy Ákosról/ Ha az ilyen kemény harcosokat nem képes integrálni az ellenzék, aligha várhatunk tőle többet, mint amit eddig művelt. (Vasárnapi Hírek, 2018. október 6.)

A Vezér minden arra érdemesnek juttat a nonprofitból. (Népszava, 2018. december 19.)

Itt egy ember dönt, de az nagyon. (168 Óra, 2019. március 28.)

A miniszterelnök gyakran téveszti magát össze az országgal. (Népszava, 2019. október 1.)

Már csak a teljesen tájékozatlanok hisznek Orbánnak. (Népszava, 2021. április 30.)

Mára a pedellus és az iskolaőr is órát tart. (Népszava, 2022. szeptember 7.)

A civilek jelentik az országot. (Népszava, 2023. január 24.)

Minden ellenzéki párt őrzi a maga kis, néhány százalékos szuverenitását. (Népszava, 2023. február 13.)