Legutóbb a politika és a média kapcsolata került szóba a médiapolitikai előadáson. Az egyik kommunikáció szakos diák firtatta az Objektív című tévéműsor sorsát a Horn-kormány országlása idején. Megemlítette néhány fiatal riporter (Frei Tamás, Kereszty Gábor, Obersovszky Péter, Orosz József) nevét. Szerinte kimentek az életbe, és jobbnál jobb tudósításokkal szellőztették ki a Magyar Televízió áporodott stúdiólevegőjét.

Kedvelem ezeket a „provokatív” megjegyzéseket. Szöget ütnek az újságírással kacérkodó diákok fejébe, és az érdekes témát át lehet vinni a szemináriumba is. Ha pedig a múlt héten nem jutunk a végére, akkor az eheti szeminárium előtt itt, a Médianaplóban melegen tarthatom a gondolatmenetet. Az említett időszakban, 1994 és ’98 között elég sokszor beszélgettem kormánypárti politikusokkal. Zavarta őket, hogy az oknyomozó riportok óhatatlanul a végrehajtó hatalmat tüntetik föl rossz színben. Érzékenységüket meg is értettem, elvégre a Bokros-csomag mozgalmas korszakát éltük. A gazdasági stabilizálásnak nevezett megszorítások korát, amikor szociális érzékenységgel megáldott miniszterek mondtak le tiltakozásul.

A beszélgetésekből az is kiderült, hogy a hatalmon lévőket zavarta még valami, sőt ez zavarta igazán. Azt panaszolták, hogy a tévés műsorvezetők megszólaltatják ugyan őket, de csak két-három percig beszélhettek. Esti csúcsidőben nem ők voltak a főszereplők, hanem a nyékládházi csatornázás, a hajdúnánási cigányverés, a Szeged környéki lányrablás vagy az a fránya olajszőkítés. A stúdión kívüli valóság tehát. Fájt nekik, hogy csak epizódszereplőként jelenhettek meg, a tizenöt perces riporthoz fűzhették a maguk hatásos vagy hatástalan monológját. Ezt unták meg, és 1996 végén elintézték, hogy az Objektív című politikai magazint az Aktuális váltsa föl.

Akkoriban Peták István volt a Magyar Televízió elnöke. Egyszer talán majd elmondja vagy megírja, hogy kik telefonáltak neki, kik szorgalmazták a változtatást. És lőn: beült a stúdióba egy vagy két döntéshozó politikus, akik aznap este főszereplőnek érezhették magukat. A szerkesztő bejátszatott egy-egy valóságrészletet, csak éppen megváltozott a szereposztás, és eltolódott a hangsúly. Az Objektívban még a mellékszereplő politikus illusztrálta a főszereplő valóságot, az Aktuálisban viszont már a főszereplő politikus mondandóját színezte a valóságepizód. Szakmailag az Aktuális nem volt rosszabb, mint az Objektív, csak éppen átitatódott a politikával, és terhelődött a politikusokkal.