A szocialisták miniszterelnök-jelöltje ontja az interjúkat. Amit Medgyessy Péter mond, az rokonszenves, csak éppen nincs érzéke az aforisztikus (szellemes, velős) fogalmazáshoz. Ez elég baj egy politikusnál, bár orvosolható volna, ha a kommunikációs stábjában dolgozók kicsontoznák (tömörítenék) az érdekes, de hosszadalmas gondolatait.

Föl sem ötlik bennük, hogy szükség volna néhány kihegyezett mondatra, amelyet főnökük majd az interjú helyszínen, egy rádió- vagy tévéstúdióban, hivatali helyiségben beépít a beszélgetésbe. A jobb sorsra érdemes Medgyessy úgy készült egy országos kampányra, hogy az újságírók és az ügyeletes szerkesztők nem tudnak mit kiemelni az üzeneteiből. Például megfigyeltem, hogy kínban vannak a címadással. Többnyire fogalmakat emelnek ki az interjúból, és egymás mellé helyezik őket.

Márpedig fogalmakkal csak fogalmi gondolkodású értelmiségieket lehet cselekvésre ösztönözni. Olyan mondatokat kellene kitalálni, amelyeket nem lehet ugyan kőbe vésni, de föllelhető bennük az igei állítmány. Caakhogy az MSZP választási kampányából hiányzik az a fránya állítmány. Az egyszerű olvasó, hallgató, néző nem tudja persze, hogy miért idegenkedik az egymásra torlódó névszóktól. Csupán azt érzi, hogy az olvasott vagy hallott szöveg nem készteti azonosulásra, bekapcsolódásra, cselekvésre. Magában esetleg igazat is ad az üzenetben föllelhető megállapításoknak, mégse megy el szavazni.

Az a benyomásom, hogy egyelőre nincs, ami a potenciális szavazót megragadja az MSZP szövegeiben. Nincs, ami érzelmileg mozgósítja. Ha esetleg a szocialisták elveszítik a választásokat, akkor a vereség okai között végig kell majd gondolni, vajon miért nem tudtak közérthető, mozgósításra ösztönző, igei állítmányt is tartalmazó mondatokkal operálni.