Régi kedves szerkesztő kollégám, Kereszty András újabban e-könyveket ad ki. Megállapodtunk egy Orbán-idézeteket tartalmazó digitális kötetről. Néhány hét múlva küldtem neki a kéziratot, amelyet elfogadott, bár egy-két helyen változtatást kért.

Firtatta például, vajon a jelenlegi miniszterelnök száját mikor hagyta el ama bizonyos csuhás mondás, amelyet publicisztikákban, közösségi kommentekben így szoktak idézni „Csuhások! Térdre, imához!” Megnéztem a parlamenti jegyzőkönyvet, és mindössze azt találtam benne, hogy Andrásfalvy Bertalan néprajz-kutató, az Antall-kormány kultuszminisztere 1992. február 25-án, egy interpellációra válaszolva imigyen utalt rá: "Amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt, mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt."

A Fidesz maroknyi képviselőcsoportja üldögélt mögötte, amelynek vezetőjét Orbán Viktornak hívták. Annak azonban semmi nyoma, hogy a szállóigeként elterjedt és neki tulajdonított mondatot csakugyan ő ejtette volna ki a száján. Nem is tettem bele az Idéző című kötetbe. Döntésemet a kiadó elfogadta.