Ha kérdezik tőlem, hogy tulajdonképpen mi is vagyok, akkor nem azt mondom, hogy újságíró, noha fél évszázada gyakorlom ezt a mesterséget. Azt sem, hogy sajtótörténész, noha tizenöt könyvet írtam a médiáról. Azt mondom inkább, hogy médiatanár. Csaknem harminc évig tanítottam újságírást, sajtó- és médiatörténetet, műfaj-elméletet. Az utóbbiban próbáltam meghatározni a napló digitális válfaját is. Az egyik kísérlet szerint a blog arctalan személyiségek és személytelen arcok digitális fóruma. A másik szerint pedig arctalan valakik és arcátlan senkik digitális fóruma.
Az egyik bántóbb, csúfondárosabb, mint a másik, de nem nélkülözik a valóságot. Magyar nyelvterületen mintegy 35 ezer blogger működik, és vannak köztük ilyenek is meg olyanok is. Csakhogy miközben nem kíméltem a bloggereket, az vettem észre, hogy az olvasók engem is óhatatlanul közéjük soroltak. Fogalmazhattak volna árnyaltabban is, elismerem azonban, hogy a Médianapló hasonlít a blogokhoz. Talán csak az illusztrációk és a linkek hiányoznak belőle. Ezek is csupán nekem, mert a szerkesztői közül az újnépszabadságos Kereszty András nálam jobban gondoskodik fényképekről és karikatúrákról, az újhetes Ágoston Hugó pedig a linkekről, sőt ő még kövéríti is a kiemelésre érdemes mondatokat.
Egyébként 2011 óta az Indexhez tartozó Blog.hu egyik kuncsaftja vagyok. Tizenhárom olvasóval kezdtem, és a számláló azóta több mint nyolcmillió letöltést, hétmillió olvasót jelzett. Az idén is lesz egymillió. Ha elosztom őket 365-tel, akkor a napi átlag 3453 olvasó, ami azért egy szakmai rovatnál elfogadható. Körülbelül minden harmadik a tanítványom, a második harmadot szakmabeliek alkotják, a harmadikat pedig nem ismerem, bár jólesik az érdeklődésük. A szakmai tűnődések sora most megszakad.
A gyerekeim ultimátumát úgy foglalnám össze, hogy jó volt, ha a délelőttjeimet a blogolás töltötte ki, de most már írjam meg a család regényét is. Érdeklődnek az unokák. Ahogy azonban nem vagyok blogger, úgy író sem. Regény biztosan nem lesz a tizenhatodik kötetből, amelyet két lányom, Zsófi és Zsuzsi kezdőbetűjéből Zsékönyvnek neveztem el. De ha elutazom ama településekre, ahol rokonok, régi ismerősök segítségével egészíthető ki a családi krónika, akkor aligha marad időm belekezdeni a szakmai rovat huszonkettedik évfolyamába.
Kérem az olvasókat, hogy néhány hétig érjék be a Médianapló-retróval.
Tíz mondat a blogról
A blog kockázatos dolog. Ha őszinte vagyok, akkor támadható is, ha meg nem vagyok őszinte, akkor minek írom le. (Gyenesei István országgyűlési képviselő, Sonline.hu, 2008. március 10.)
Mostantól nem diktálom, hanem saját kezemmel írom a blogot. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Kapcsolat.hu, 2009. április 16.)
A blog, azaz a webnapló a kézzel írt, illetve nyomtatott napló digitális megjelenési formája. (Juhász Valéria szegedi nyelvész, főiskolai docens, JuhászValéria.hu, 2010/04.)
A személyes, irodalmi vagy tematikus blogok a kritikai visszacsatolást teszik lehetővé, és megkövetelik a szerző jelenlétét. (Szűts Zoltán egri médiakutató, e-nyelv.hu, 2010. szeptember 10.)
Veszélyes dolog ez a blog. Mert azonnalos. Az ember hörög egyet, és már lájkolják is. (Bächer Iván író, Vasárnapi Hírek, 2011. szeptember 18.)
Egy blog tulajdonképpen saját újság, ahol én vagyok a főszerkesztő és a takarítónő. (Török Gábor politológus, ATV, 2012. február 16.)
A blog önépítés, önkifejezés, társadalom feletti kontroll, közösségi lét. (Bognár László gerillamarketinges, Facebook.com, 2020. november 18.)
Jobb a blog, mert onnan nem tűnik el a múlt. (Pápai Gábor karikaturista, Facebook.com, 2020. november 22.)
A blog=vélemény. (Mikolás Anna újságíró, Facebook.com, 2020. november 24.)
Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)
