Éjfélkor nyitva felejtettem a zsebrádiót. Arra ébredtem, hogy egy hang a Petőfi-kultuszról beszél. Holnap lesz kétszáz éves a költő, és a szülőhelyén ma kezdődik az ünnepségsorozat. S bár pályakezdő újságíróként feltérképeztem ama településeket, amelyek a Petrovics-család gyakori költözései miatt magukénak vélik Petőfi Sándort, a hajnali ocsúdásban kiskőrösi mozzanatok merültek föl az emlékezet mélyéről.
Apám 1952 nyarán úgy döntött, hogy egyesíti a családunkat. Hétfőtől szombatig Kiskőrösön dolgozott, a hét végére pedig hazajött hozzánk, Kalocsára. Közeledett azonban a szeptember, és nekem iskolába kellett menni. Ekkor költöztünk Petőfi szülőhelyére, ahol a költőről elnevezett iskola tanulója lettem. Az alsó tagozatot ott végeztem el, és három szilveszterkor is részt vettem a fáklyás felvonuláson. Az ártézi kútnál gyülekeztünk, mert annak idején tőle néhány méterre bérelt Petrovics papa mészárszéket, és végigjártuk a kisváros utcáit. Ez azért jutott most az eszembe, mert a kossuthrádiós hang arról beszélt, hogy fölelevenítik a fáklyás hagyományt.
Ekkor ugrott be még valami. Iskolánk kapott néhány száz példányt a Petőfi Összesből. A vastag, dohánybarna, jó szagú, gyakran lapozgatott kötetből a bizonyítványban lévő ötösök miatt nekem is jutott. Háromszor kaptam meg ugyanazt a könyvet Róna Emy rajzaival. Egyelőre nem tudom ellenőrizni az emlékeket, a világhálón azonban sikerült annyit kideríteni, hogy az Összes nem az 1951-es volt, amelyet a szakmailag illetékes Akadémiai Kiadó jelentetett meg, hanem az 1953-as, népszerű változat a Szépirodalmitól.
Még mindig kezemben érzem a súlyát, a digitális antikváriusok szerint 35 deka volt, és hatszáz forintért kapható is. A gyerekkori emlékek miatt érdemes volna megvenni, mert a sok költözködés közepette elkeveredett. Az is lehet, hogy Róna Emy megnevezésében tévedek. A lexikon szerint négyszáz könyvet illusztrált, és bár biztos, hogy az ő rajzaival jelent meg a János vitéz, de a szócikk nem sorolja fel a Petőfi Összest. Mindazonáltal a rádiós hang arról is beszámolt, hogy az év utolsó és a következő első napján született kiskőrösi gyerekek megkapják az Összest.
Lehet, hogy maradt néhány példány az 1953-as raktárkészletből?
Tíz mondat Petőfiről
Orbán szónokként Petőfi, tárgyalópartnerként pedig inkább Széchenyi szeretne lenni. (Török Gábor politológus, Index.hu, 2012. március 19.)
Egyre többen lesznek Petőfik. (Herczog Noémi irodalomtörténész, Magyar Narancs, 2012. április 15-16.)
Akkor mind Petőfik voltunk. (Tóth-Máté Miklós író 1956-ról, Hajdú Online, 2016. december 30.)
Mindenki először Petőfi akar lenni. (Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, Magyar Rádió, 2018. március 2.)
Petőfit egy időben tormás kolbászért szalajtották a színészek. (Török Zsuzsa újságíró, Mindmegette, 2018. március 15.)
Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy Petőfi Sándor ma a konzervatív forradalom élére állna. (Pataki Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2021. március 13.)
Senki se gondolja, hogy a filmünkben Petőfi egyszer csak diszkréten előhúz majd a zsebéből egy narancsot. (Rákay Philip producer, Index.hu, 2022. február 7.)
Ezúttal nem Petőfiről olvastam, nehogy eszembe jusson, kik ölték meg a segesvári csatatéren. (Végel László író, Mozgó Világ, 2022/4.)
Petőfi mai divatos szóval élve, abszolút celeb volt. (Margócsy István irodalomtörténész, Mandiner.hu, 2022. június 10.)
Jobbkezes lett a Petőfi utca, pedig Petőfi balkezes volt. (Jóna Dávid pénzügyi tanácsadó, Facebook.com, 2022. június 27.)
