Szunyogh Szabolcs működése cáfolja a kaján előítéletet, miszerint újságíró az, aki elmagyarázza, amit nem ért. Az általa sokáig szerkesztett újság, a Köznevelés hagyományaihoz híven keresi ama szakemberek társaságát, akik megvilágíthatják az érzékeny témák hátterét, mielőtt állást foglalna róluk. Leginkább a kisebbség és a többség viszonya foglalkoztatja. Azt firtatja, miként szabadulnak el az előítéletek (túláltalánosítások), aztán pedig az indulatok. Tűréshatár című rádióműsorában is erről beszélgetett egy történésszel.
Bolgár Dániel elővette a két világháború közti iskolák évkönyveit, amelyek feltüntették a diákok vallását is. Arra jutott, hogy az „izr.” jelölésű fiúk és lányok annyival rosszabb jegyet kaptak a fizikai tantárgyakból, amennyivel jobbat a szellemiekből. E tényszerű megállapításból azonban nem ’az erős keresztény, gyönge zsidó’ vagy ’a jól számoló és rosszul tornázó zsidó’ toposzát, állítólagos sajátosságát bontotta ki. A valóság ugyanis cáfolja az államilag sugalmazott előítéletet. A két világháború közti olimpiákon és világbajnokságokon a mintegy hatszázaléknyi magyar zsidóság többszörösen felülreprezentálta önmagát az aranyérmesek között.
A történész értelmezésében az iskolai jegyek azt jelentik, hogy az osztályzat nem a teljesítményt rögzíti, hanem a tornatanárok ítéletét a diákok teljesítményéről. A műsorvezető szóba hozta Czeizel Endre kutatásait a zsidók szellemi teljesítményéről (a neves genetikus véleménye olvasható a bejegyzésem utáni összeállításban). Erre mondta a történész, hogy a közismert értékítélet sem felel meg a történelmi valóságnak. A zsidók erénye nem az, hogy okosabbak a nem zsidóknál. Néhány ezer év alatt arra tanította meg őket a sorsuk, hogy alaposabban, alkotóbb módon alkalmazkodjanak a körülményekhez.
A csaknem egyórás beszélgetésből az derült ki, hogy miközben Bolgár Dániel éveket szánt az iskolai évkönyvek tanulmányozására, őt is az foglalkoztatta, ami a zsidókérdés mögött rejlik. A Klubrádió műsorából azt a következtetést vontam le, hogy a Horthy-féle magyar államnak nem föltétlenül a zsidókkal volt baja, hanem a bennük rejlő polgárral. Aki a keresett pénzt nem fölélte, hanem befektette, törődött a közügyekkel, igyekezett igényesen szórakozni, a vendégeit nem papucsban fogadta, és a kutyája után a járdáról összeszedte a piszkot.
Külön-külön mindegyik adottság elég (volt) ahhoz, hogy kiváltsa a nem polgárok megsemmisítésig fajuló indulatát.
Tíz mondat a zsidókról
Zsidókérdés akkor lesz Magyarországon, ha a modernizáció befullad. (Vajda Mihály filozófus, Magyar Hírlap, 1990. március 3.)
A fenti bűnbak a zsidó, a lenti bűnbak a cigány. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, Magyar Hírlap, 2000. december 9.)
Ahová a magyar csapatok 1938 és 1941 között bevonultak, ott azonnal érvénybe is léptették a zsidótörvényeket. (Deák István amerikai magyar történész, Népszabadság, 2011. április 11.)
Az áldozatok számánál sokkal nagyobb a zsidóság vesztesége, hiszen a holokauszt óta eltűnt a hagyományosan sokgyermekes zsidó család. (Surján László KDNP-politikus, Fejér Megyei Hírlap, 2014. január 28.)
Az áldozatok többsége magyarként élt, de zsidóként halt meg. (Ungvári Tamás író, Galamus.hu, 2014. március 10.)
Aki zsidónak születik, annak százszor nagyobb a „kockázata”, hogy Nobel-díjas legyen. (Czeizel Endre genetikus, ATV, 2014. november 28.)
A zsidó származású polgárok Magyarországon a kormány védelme alatt állnak. (Orbán Viktor miniszterelnök Izraelben, Origo.hu, 2018. július 19.)
A hazai zsidóságot nem megvédeni kellene, hanem békén hagyni. (Iványi Gábor lelkész, FüHü.hu, 2018. július 20.)
Nagyváradon a „zsidó” egy ember, Budapesten egy sértés. (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, 2020. január 19.)
A zsidó diákok amennyivel rosszabb jegyet kaptak a fizikai tantárgyakból, annyival jobbat a szellemiekből. (Bolgár Dániel történész a két világháború közti iskolarendszerről, Klubrádió,december 12.)
