Karácsony Gergely egyetértett Baranyi Krisztina nagy hírre vergődött ATV-beli megnyilvánulásával. A ferencvárosi polgármester nem állt szóba a PestiSrácok.hu munkatársával, mert az szerinte nem újságíró, hanem propagandista. A budapesti főpolgármester ezt írta az üzenőfalára: „A propagandista lakájmédia nem sajtó, a hatalmi érdekek kiszolgálása nem keverendő össze az újságírással.”

Aki tájékozódik a nyilvánosság fórumain, észreveheti, hogy a kormánypárti és az ellenzéki újságírók kölcsönösen politikai aktivistának vélik egymást. Gyakori kifejezésüket, a lakájsajtót azért nem kedvelem, mert hajlamos vagyok lakásajtónak félreolvasni. Egyébként pedig bajom van Karácsony eszmefuttatásával, a politikusoknak ugyanis az a rögeszméjük, hogy mindent és mindenkit jogszabályba kéne foglalni. De ő még csak nem is törvényhozó. Kezdeményezhet persze határozatokat, ám korántsem a fővárosi képviselőtestület dolga, hogy meghatározza: ki az újságíró, mi az újságírás. Ráadásul az a sajnálatos helyzet, hogy a hatalmi érdekek kiszolgálása is újságírás.

Az első mai értelemben vett újságíró, Daniel Defoe három évszázada egy ellenzéki (whig) politikus szolgálatába szegődött. Amikor azonban gazdája miniszterséget vállalt a konzervatív (tory) kormányban, elment inkább regényírónak. A következő száz évben az angolszász sajtó a hirdetések révén szakadt le a politika járszalagjáról. A napóleoni háborúk után úgy alakult a helyzet, hogy a szárazföldi Európában az Elbától nyugatra a sajtó gazdasági vállalkozás lett, keletre politikai vállalkozás maradt. Kirívó példa a német újságírásból Goebbels doktor és a magyarból Kolosváry-Borcsa Mihály sorsa.

A két világháború között fejlesztették ki az újságírás propagandisztikus válfaját. Az egyik önként vetett véget az életének, hogy megússza az igazságszolgáltatást, a másikat kivégezték. A Rákosi- és a Kádár-rendszer újságírására se mondható, hogy független lett volna a politikai befolyástól. A rendszerváltás után a hazai sajtó megemberelte magát, ám a XXI. század első évtizedében eldőlt, hogy mégse képes megszabadulni a politikusok és pártok befolyásától. Ezzel magyarázható, hogy a politikailag tömbösödött újságok csupán azokat az olvasókat tarthatták meg, akik a saját véleményüket szeretik viszontlátni a lap hasábjain.

A második évtizedben az Orbán-kormányoknak sikerült gleichschaltolni (egybehangolni, központosítani, vonalasítani) a nyilvánosság nagyobbik részét. Most ott tartunk, hogy a kormánypárti újságírók fújják a hatalom nótáját, és az ellenzéki politikusok el-, illetve visszajutottak oda, hogy pártosítják a nyilvánosságukat. A sajtótörténet ellentmondása, hogy ugyanazon a napon jelentette be a Demokratikus Koalíció egy online tévé megalapítását, Karácsony Gergely pedig azt, hogy mit tekint újságírásnak, és mit nem. Mindkettőjük elképzelése zsákutca.     

Tíz mondat az újságírásról

Sajtószabadság akkor lesz Magyarországon, ha az el nem kötelezettségből legalább olyan jól meg lehet élni, mint a szekértolásból. (Wessely Gábor újságíró, Magyar Sajtó, 2000/5.)

A politika szeretné szolgálónak tekinteni az újságírót, pedig az újságíró nem személyzet. (Győrffy Miklós újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2004. március 14.)

Ma a pártos újságírás nem kizárólagos. (Sipos Balázs sajtótörténész, Népszava, 2011. augusztus 13.)

A sajtót néha közeli szálak fűzik ugyan a gyanúsítotthoz, de a lényegét tekintve tanú. (Föld S. Péter újságíró, Népszabadság Online, 2012. szeptember 9.)

Se jobb, se baloldali pártsajtó nem lesz többet. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2016. október 26.)

Az újságírás itt és most a politika folytatása más eszközökkel. (Szombathy Pál újságíró, Facebook.com, 2017. szeptember 22.)

A hatalmi viszonyoktól teljesen független újságírás napjainkban is csak álom. (Daniss Győző újságíró, Tinta.blog.hu, 2022. január 17.)

A gond ott kezdődik, amikor a közölt anyagokból kiveszik a kritika, és a szerkesztőség egy politikai irány önálló gondolatok nélküli szócsövévé válik. (György Zsombor újságíró, a Magyar Hang főszerkesztője, Index.hu, 2022. július 25.)

A pártos újságírás csúcsra járatása, az azzal járó színvonalesés riasztja a közönséget. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2022. október 7.)

A hatalmi érdekek kiszolgálása nem keverendő össze az újságírással. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, 2022. november 30.)