Tegnap a Magyar Újságírók Országos Szövetsége rendezett vitát a sajtó helyzetéről. Három újságíró fejtette ki az álláspontját: Kocsi Ilona, Németh Péter és Tamás Ervin. Irányítottak vagy irányítanak olyan szerkesztőséget, amelynek munkatársai fürkészték-fürkészik a hatalmon lévők tevékenységét. Miközben személyes tapasztalatokkal érzékeltették az ellenzéki sajtó már-már kilátástalan helyzetét, felötlött, hogy hajdan nyomdába adtam egy hasonló jellegű jajkiáltást.

A második nyilvánosság címmel 1987. július 17-én jelent meg az Élet és Irodalom címoldalán. A Romániából áttelepült szerző szerint „Az első nyilvánosság nem eléggé tehetséges.” Kibontotta, hogy „Ami felülről fogalmazódik meg, már alig éri el a közvélemény politikai ingerküszöbét. Mintha már nem is az volna a fontos, hogy mi hangzik el, hanem hogy kinek a szájából.” Majd így folytatta: „Az igazságok előbb lent, a második nyilvánosságban, a szabályozott vélemény határain kívül fogalmazódnak meg, és csak nagy sokára kényszerítik ki a megszólalásukat odafent.”

Bodor Pál mondandóját mai fejjel úgy foglalom össze, hogy a hivatalos nyilvánosság kullogott a a szamizdat mögött. A múlt század nyolcvanas éveiben még nem tudtuk, hogy ebből rendszerváltás lesz, azt azonban tapasztaltuk, hogy gazdasági, politikai és erkölcsi válságban leledzik az ország. Az a benyomásom, hogy most, a koronavírus-járvány után, a szomszédunkban zajló háború kellős közepén sem tudjuk, mi sül ki a gazdasági, politikai és erkölcsi válságból. A nyilvánosság látszólag elenyésző kisebbségét alkotó sajtóként azonban diktáljuk a tempót.

Vajon a kormánypárti sajtóban melyik lesz az a szellemi műhely, amelynek első oldalán egy publicista mondja ki, hogy amit a propagandagépezet munkatársai korántsem tehetségtelenül sulykolnak, az egyre kevésbé képes elfödni a valóságot? Az egymástó elszigetelt buborékjainkban akad viszont néhány véleményformáló, aki alaposan végiggondolt, jól megírt és független állásponttal adja föl a leckét a kormánypárti véleményformálóknak. Tetszik például Rab László szabad szájú irálya.

Ugyanazzal az öniróniával fejtette ki, amellyel a MÚOSZ-vita résztvevői is éltek tegnap este: „Írogatod itt ingyen a hülye szövegeidet kormányról meg ellenzékről, vedd már észre magad.” (VárosiKurír.hu, 2022. szeptember 26.) Értem persze az elkeseredésüket, kiábrándultságukat, méltányolom az öniróniájukat is. De vegyük már észre, hogy az idő nekünk dolgozik!       

Mondatok a MÚOSZ-ból (2022. november 30.)

Az olvasók gyakorlatilag azokat a lapokat támogatják, amelyek tisztességesek. (Kocsi Ilona, a MÚOSZ elnöke)

A jobboldali politikai újságírás bayerizálódik. (Németh Péter, a Népszava főszerkesztője.)

Lehet, hogy Orbán Viktor nem fasiszta, de évek óta fraternizál ezzel a hanggal. (Tamás Ervin, a volt Népszabadság főszerkesztő-helyettese)

Ketrecharcosodott minden. (Tamás Ervin, a volt Népszabadság főszerkesztő-helyettese)

A nyomtatott sajtó nem az elsőbbségét vesztette el, hanem az origó jellegét. (Tamás Ervin, a volt Népszabadság főszerkesztő-helyettese)