Tegnapi bejegyzésem egyik mondata kiverte a biztosítékot: „A propaganda is az újságírás része.” Sajnos, fűzöm hozzá, a hatásos propagandához sajtószakmai felkészültség szükséges. Az újságírás politikaérzékeny mesterség, a politikusok évszázadokon át vették igénybe az újságírók szolgálatait. Akiknek tevékenységét német nyelvterületen lejbzsurnalizmusnak nevezték el.
A propaganda a kommunikáció egyik formája, művelői az igazság helyett a hazugságot sulykolják. Eszközei a blöff, a csúsztatás, a füllentés, a hamisítás, a mellébeszélés és a torzítás. Némi bizakodásra ad okot a világhálós helyzet. A jelek arra utalnak, hogy a politikusok egyre kevésbé veszik igénybe az újságírók szolgálatait. Bármennyire szolgálatkészek ugyanis, nem átallják terjedelmi vagy stiláris okból átfogalmazni, rövidíteni a döntéshozók árnyaltnak szánt okfejtéseit. Ezért a politikusok szívesebben fordulnak a közösségi médiumokhoz.
Leginkább a Facebook-hoz, ahol tízezrével, sőt olykor százezrével tehetnek szert követőkre. Ráadásul azt írnak az üzenőfalukra, amit nem „torzítanak el” azok a fránya skriblerek. Ebben van igazság, mégse ringassuk magunkat illúzióba. A politikusok költségvetéséből telik arra, hogy az üzenőfalukat újságírók közreműködésével lássák el szövegekkel. A volt ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek, Márki-Zay Péternek ki is csúszott a száján, hogy „Még a saját Facebook-posztjaim szövegébe se szóltam bele.” (Válaszonline, 2022. június 3.)
Nem éppen szakmánk dicsérete, hogy több száz politikus mögött tűnik föl a teljesítményét, elképzeléseit felnagyító, megszépítő újságíró. Ez azonban a propagandának csak az egyik, kisipari alkalmazása. A másik a kormányzati tevékenység felnagyítása, megszépítése: a csúsztatás, hamisítás és torzítás iparszerű alkalmazása. A méretekre jellemző, hogy a Rogán-féle propaganda-minisztérium évente 50 milliárd forintos költségvetéssel fejti ki áldásos hatását, és az úgynevezett közszolgálati médiumokra a kormányzat tovább 100 milliárd forintot költ.
Egyelőre nem dúskálunk az április 3-i vereség mélyen szántó elemzéseiben, de abban majd’ minden ellenzéki párt egyetért, hogy az Orbán-kormány negyedik kétharmada mögött az állami propaganda elsöprő ereje (átfogalmazásomban sajnálatos sajtószakmai felkészültsége) rejlik. Az a benyomásom, hogy a propaganda az újságírás elavult, már-már elfeledett része, amely a kétharmados hatalomgyakorlás „jóvoltából” ismét divatba jött.
Tíz mondat a propagandáról
A kormány az első száz nap intézkedései kapcsán sikeres propagandát folytatott, amit a túlsúlyban lévő baloldali sajtó hatékonyan támogatott. (Áder János Fidesz-politikus, 24 Óra, 2002. szeptember 7.)
A szó legrosszabb értelmében a kommunikáció nem más, mint propaganda. (Pető Iván SZDSZ-politikus, Hetek, 2003. november 14.)
Minél inkább elszakad a propagandagépezet a valóságtól, annál hatalmasabb a baj, amit el kell fedni. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2005. július 7.)
Propagandáról diktatúrában szoktak beszélni. Ha a kormány eljárása nem tetszik, a demokráciában akkor is csak kommunikáció. (Kumin Ferenc politológus, ATV, 2012. március 7.)
Akik haszonélvezői voltak annak a propagandának, amit lapunkban is kifejthettek, elfordultak tőlünk. (Sebes György újságíró a szocialista politikusokról, Népszava, 2014. augusztus 6.)
A propaganda már nem eladja a politikát, hanem helyettesíti. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2015. szeptember 26.)
Propagandával szavazót bizonyosan lehet szerezni, ám szakácsot, pincért hazacsábítani aligha. (Fónai Imre kaposvári újságíró, Sonline.hu, 2016. június 2.)
A propaganda természetéből adódik, hogy rendes újságíró nem szívesen műveli. (Urfi Péter újságíró, 444.hu, 2019. január 29.)
A propaganda számára nem a hitelesség, hanem a hihetőség a lényeg. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, 2022. március 23.)
Teljesítményt azok a kulturális műhelyek tudtak-tudnak felmutatni, amelyek nem politikai propagandában utaznak. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, 2022. június 20.)
