Vajon marad-e a fegyverszünet Lázár János és Márki-Zay Péter között? Hódmezővásárhely volt és jelenlegi polgármestere az országgyűlési választás után kiállt egy helybéli köztérre, és a kamerák előtt, egymásra mosolyogva fegyverszünetet kötöttek. Azóta több hónap telt el, és mintha ismét beköszöntött volna a mosolyszünet. Legalábbis a Fidesz vásárhelyi szervezete erre ösztönzi az időközben miniszterré előléptetett Lázárt.

Íme, egyetlen sor a szegedi Délmagyarország című napilap október 7-i számából. A szomszédváros polgármesterére, nem mellesleg pedig az ellenzéki pártok volt miniszterelnök-jelöltjére utaló közlemény szerint „A helyi közéletet, közbeszédet és a közösséget folyamatosan mérgező pribékjei…” Satöbbi. A pribék ugyebár fogdmeg, hóhérsegéd. Aligha illik hozzá a javasasszonyok, átvitt értelemben pedig a kamarillapolitikusok kedvenc foglalatossága, a mérgezés.

De nem is a stílustörésről tűnődnék, hanem arról, hogy miközben Márki-Zay Péter „pribékjei”-ről írnak a pártközlemény megszövegezői, az ellenzéki oldalon Orbán „bandájáról” füstölögnek. Nem lényegtelen különbség, hogy a kormánypárti otrombaságok a nyilvánosság tágabb köreiben látnak napvilágot. Az ellenzéki nyilvánosság szűkebb köreiben valamivel kulturáltabban fogalmaznak. A Népszava október 9-i számában Palotás János volt MDF-politikus „Orbánék és tettestársaik” válságkezelését elemzi. Az a fránya bandázás inkább az ellenzéki véleményformálók fészbukos üzenőfalán tűnik fel.

Ezzel együtt azonban nyilvánvaló, hogy eldurvult a közbeszéd. Amiről a rendszerváltás hónapjaiban Pozsgay Imre államminiszternek az jutott eszébe, hogy a nyilvánosság kitágulásával magyarázható. Ezt a jelenség értelmezői később úgy gondolták tovább, hogy a kitágított nyilvánosságba betódult, betüremkedett a kocsmák népe. Bárki kifejtheti véleményét a nyilvánosság immár digitalizált fórumain. A nem hivatásos politikusok és újságírók közül sokan az ösztönkiélés fórumának vélik a közösségi oldalakat. Azt írják meg, amit a kocsmában szoktak mondani, két nagyfröccs vagy három korsó sör után.

Ez kevésbé nyomaszt. Ha engem illet, például durván reagálnak a cikkemre, a kommentelőt átadom az utókor megvetésének. De ha hivatásos politikusok és újságírók is lemennek kutyába, és üzenőfalukra olyasmit írnak föl, ami már a munkahelyükön, a parlamentben és a szerkesztőségben sem vállalható, akkor az bizony gáz. Épp hétszer van többe nekünk.          

Tíz mondat a durva hangnemről

Ha a nyilvánosság kitágulása, a sajtószabadság kiteljesedése az emberek számára a durvaság élményét adja meg, akkor azoknak a kezébe adunk érveket, akik lelkükben, alkatukban és pozíciójukban mindig is ellenségei voltak a nyilvánosságnak is, a sajtószabadságnak is. (Pozsgay Imre MSZMP-politikus, Magyar Hírlap, 1989. október 5.)

A parlamenti stílus durvább, mint bármikor. Pedig a tévében nem is hallani mindent. (Keleti György szocialista politikus, 24 Óra, 2003. január 11.)

Tele a jobboldali sajtó szellemi útonállókkal, lassan már nem lehet tőlük normálisan közlekedni. (Kovács Zoltán újságíró, Népszava, 2003. június 30.)

Az internetes fikakultúra lehangoló jellemzője, hogy az újságíró és a kommentelő közötti különbségek lassan elmosódnak. (Puzsér Róbert publicista, Facebook.com, 2013. július 16.)

Miközben ő akarja a legdurvább szavakkal leváltani Orbán Viktort, pont vele nem lehet. (Molnár Gyula szocialista politikus Gyurcsány Ferencről, Origo.hu, 2016. július 1.)

A legfontosabb kormányzati kommunikációs eszköz a trollbamondás. (László József újságíró, Facebook.com, 2019. január 16.)

Ijesztő, hogy a saját nevüket használók is egyre többet engednek meg maguknak. (Sándor Klára nyelvész, HírKlikk.hu, 2021. május 15.)

A fenyegető, durva, ízléstelen (lásd: a kormányfő Orbán Viktóriának nevezése) beszédmód hozhat szavazatokat az előválasztáson, de jövő tavasszal ennél biztosan több kell. (Szerető Szabolcs újságíró Jakab Péterről, Magyar Hang, 2021. szeptember 24.)

Pártos rohamosztagok grasszálnak a Facebookon. (Tömpe István közgazdász, Újnépszabadság, 2021. december 1.)

Aligha vezet jóra, ha a közéleti újságírásban a vágyak kerekednek a tények és a józan ész fölé, amiként az mostanság dívik mindkét oldalon. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2022. október 8.)