Ma reggel a rádióban kellemes hang ütötte meg a fülemet. Egy miskolci könyvtárigazgató őszintén taglalta az energiaválsággal küszködő intézmény kitörési pontjait, és ezt találta mondani: „Nyitottunk a médiumok felé.” Tegnap pedig az egyik portál vezércikk-írója így fogalmazott, miközben elemezte a belügyminiszter egészségügyi tervezetét: „Figyelem a hazai médiumokat.” Feltűnt, hogy mindketten pontosan használták az eredetileg latin kifejezést.
A medium középsőt, közvetítőt jelent. S mert egyes számú, és az ékezettel magyarítható, a médiumból csinálhatunk médiumokat. Ellentétben a nyilvánosság eszközrendszerével, vagyis a sajtót, a rádiót, a tévét és a világhálót magába foglaló médiával, amely eleve többes szám. A pontatlanul használt médiákra most azért nem térek ki, mert arról tűnődöm inkább, hogy néhány közéleti személyiség a nyilvánosság fórumain miért jött zavarba. S amikor most idézem őket, a három pont nem azt jelenti, hogy a mondandójukból kihagytam valamit. Belekezdtek egy mondatba, majd átfutott az agyukon, hogy talán tévesen fogalmaztak, ezért néhány másodpercnyi szünet után igyekeztek pontosítani magukat.
Kunhalmi Ágnes szocialista politikus valaha kommunikációt tanult a szegedi egyetemen. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy szerinte „Néhány ember felparcellázza a Balatont, a médiákat… A médiumokat. (ATV, 2017.10.16.) Lánczi Tamás politológus egy időben a Figyelő című gazdasági hetilap főszerkesztője volt újságírói gyakorlat nélkül. Ő imigyen fogalmazott: „Az akkor ellenzéki Fidesz kezében nem volt média… Médium. (M1, 2018.09.11.) A minap pedig Galgóczi Eszter politológus, akit először hívtak meg A nap híre című műsorba, így bizonytalanodott el: „A kormány közeli médiákban… Médiumokban.” (ATV, 2022.10.05.) Szavaikból kisejlik, hogy a bizonytalanság nem az egyik vagy a másik politikai oldalon állók előjoga, hanem ökumenikus jelenség.
Az újságírók között akadnak, akik ódzkodnak a médium kifejezés ellen. Attól tartanak, hogy a médiafogyasztók azonosítják őket a jósnőkkel. Akik nem átallják besötétített szobában fogadni az özvegyet, hogy aztán térdükkel megbillentsék az asztallábat, és síri hangon megidézzék az elhunyt házastársat. A kollégák berzenkedését megértem, belegondolva azonban a hazai nyilvánosság „fejlődésébe”, mégis az a benyomásom, hogy a politika befolyási övezetébe szorult médiumok olykor kísértetiesen hasonlítanak a megárvult özvegyet átverő szélhámosra.
Tíz mondat a médiumokról
A civil társadalom nem élhet együtt olyan médiumokkal, amelyeken keresztül a hatalom bármikor megrendelheti a számára kívánatos történelmi fordulatot. (Stark R. László újságíró, Magyar Hírlap, 1990. június 27.)
Bár mindenki tudja, hogy a média nem mond igazat, csúsztat, kerekít, de hatással van az emberekre. A hatalomnak pedig van elég pénze ahhoz, hogy megvegye a médiumokat. (Zsikla Győző MIÉP-politikus, Jászkun Krónika, 1997. május 12.)
A médiumok jobboldali elfoglalása akkor se tenné lehetővé az ellenzék kívánatos ellensúlyát, ha a balközép ellenzék ügyesebb, koherensebb, harciasabb lenne, mint amilyen. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Népszava, 2013. december 21.)
A könyv szerzője a balliberális média ünnepelt sztárja lett, akit szinte kézről kézre adnak a médiumok. (Bán Károly újságíró, Magyar Hírlap, 2017. február 11.)
A médiában nem elegáns egy másik médiumot kritizálni. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, 2019. december 17.)
Ha a médiát nézzük, akkor vannak olyan médiumok, amelyek… (Ungár Péter LMP-politikus, ATV, 2021. december 27.)
Ami pedig a médiumokat illeti, aligha vezet jóra, ha a közéleti újságírásban a vágyak kerekednek a tények és a józan ész fölé. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2022. október 8.)
Most megint néha cenzúrába ütközöm, és több médiumba nem írhatok. (Vámos Miklós író, Népszava, 2022. október 8.)
Figyelem a hazai médiumokat. (Szepesi András publicista, Weborvos, 2022. október 8.)
Nyitottunk a médiumok felé. (Varga Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei könyvtár igazgatója, Magyar Rádió, 2022. október 9.)
