Ujhelyi István évek óta dolgozik Brüsszelben. A hazai nyilvánosság fórumain túlmozgásos, hiperaktív politikus képzetét kelti. Az volt a benyomásom róla, hogy egymaga megverné a Fideszt, ha az MSZP nem akadályozná ebben. Vasárnap reggel elhárult az akadály, mert kilépett a pártjából. Azóta épp három nap telt el, ameddig az efféle botrányocskák szoktak tartani.
A bejegyzésem utáni összeállításból kisejlik, hogy talán megélhetési politikus. Ha csatlakozik az ellenzéki pártokat leszalámizó DK-hoz, mint ahogy néhány ellenfele és barátja feltételezi, akkor bizonyára számító lesz. De ha nem maradhat a havi 7200 eurós alapfizetéssel kecsegtető Európa-parlamentben, akkor egyike azoknak, akiknek nem sikerült megújítaniuk a Magyar Szocialista Pártot. Várnék az értékítélettel, mégis van valami, ami foglalkoztat ebben az ügyben: a szegedi sajtó zászlóshajója.
A Délmagyarországot 1910-ben alapították, és amióta egyetem van a városban, jobbnál jobb újságírókat nevelt a patinás szerkesztőség számára. Vajon a mostani publicistái miként vélekednek a mégiscsak szegedi politikusról? A szerkesztőség három cikket is közölt Ujhelyiről. Mindhárom a lapot működtető Mediaworks központi szerkesztőségéből érkezett, és szóról szóra ugyanazokat a betűket tartalmazta, melyeket a többi megyei lap is közreadott. A kormánypárti laphálózat nem Budapesten dolgozó munkatársainak tilos azokban a politikai kérdésekben állást foglalniuk, amelyek valamilyen okból érdeklik a helyi nyilvánosságot.
De ha nem így volna, vajon vannak-e olyan publicisták a szerkesztőségben, akik alkalmasak a legfontosabb vélemény-műfajban megfogalmazni az álláspontjukat? Megnéztem a 2017-es évfolyamot, amikor még minden héten szemelgethettem jó, szellemes, korjellemző mondatokat a „Délmagyar”-ból. A szerzők közül Bakos András bedolgozta magát a Magyar Narancsba. Cservenák Zoltán az önkormányzati Szeged.hu szerkesztője lett. Hollósi Zsolt a Tiszatáj című folyóirat online változatába ír. Králik Emese a Népszava tudósítói hálózatához tartozik, Szabó C. Szilárd szintén az önkormányzati sajtóba tette át a székhelyét. Tombácz Róbert pedig gombaszakértővé képezte át magát.
A jó tollú publicisták közül egyedül Farkas Judit maradhatott az értékeitől megfosztott szerkesztőségben. Így aztán nem is csoda, hogy a Szegedhez ezer szállal kötődő ellenzéki politikus sorsát jól ismerő újságírók „elfelejtették” értelmezni a hazai nyilvánosság egyik legrégebbi fórumán.
Tíz mondat Ujhelyi Istvánról
Ujhelyi durván és drasztikusan beavatkozott a független közszolgálati televízió belső ügyeibe. (Szalai Annamária Fidesz-médiapolitikus, Délvilág, 2002. augusztus 7.)
Ujhelyi kizárólagos tulajdonosa a budapesti Világhíd Közhasznú Kft-nek. (Szabó C. Szilárd újságíró, Délvilág, 2014. február 3.)
Azt az érvet is említik mellette, hogy „hídszerepe” lehet a szocialista párt megújításában. (Bita Dániel újságíró, Népszabadság, 2014. május 30.)
A legnagyobb bukásának arcát teszi az európai arcává. Felszereltük egyetlen EP-mandátumunk öt évre szóló birtoklásával. (Szanyi Tibor szocialista politikus az MSZP-ről és annak EP-kampányfőnökéről, Fejér Megyei Hírlap, 2019. június 11.)
Szocialista harangozó. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2019. augusztus 3.)
Rohansz /Dobrev/ Klára után, hogy ’24-ben is ráférj a listára, mert a pártod közben elpárolgott alólad. (Hidvéghi Balázs Fidesz-politikus, Európa-parlamenti képviselő, Facebook.com, 2020. január 29.)
Az MSZP utolsóként megmaradt EP-képviselője. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Európa-parlamenti képviselő, Facebook.com, 2020. március 29.)
Szóltak Ujhelyi Istvánnak, hogy ő nem akar indulni. (Mesterházy Attila szocialista politikus az MSZP társelnöki funkciójáról, ATV, 2022. június 29.)
Nemcsak politikustársat veszítek, hanem barátot is. (Tóth Bertalan szocialista politikus, az MSZP társelnöke, ATV, 2022. október 3.)
Szerintem a DK-tól kaphatott egy halvány biztatást, hogy a legközelebbi választáson esetleg felkerülhet valami listára. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, volt EP-képviselő, Blikk.hu, 2022. október 3.)
