A rendszerváltás óta fülelek le mondatokat a nyilvánosság fórumairól. Húsz jó, szellemes, ütős mondat érzékeltetheti a mögöttünk hagyott hét hangulatát, közérzetét. Több mint három évtized után csak kiderül, vajon kinek a megnyilvánulásait érdemes figyelemmel kísérni. Tamás Ervinét például érdemes, a legjobb tíz publicista között tartom számon. Kár, hogy utolsó szállóigéjét 2020-ban jegyezhettem föl.
Akkoriban csatlakozott a Jelen című hetilaphoz, amely kisvártatva indexre tette a legjobb szerzőit. Gondolataikhoz csupán azok férhetnek hozzá, akik előfizetnek az online változatra. Körülbelül ezren vannak, hónapnyi kísérlet után már nem tartozom közéjük. Azóta a kitűnő közíró mondataira nem számíthatok. Most azonban történhetett valami, mert ma reggel hét körül föltett a fészbukos üzenőfalára egy közepes terjedelmű bejegyzést. Két hónappal és egy héttel az országgyűlési választás után úgy összegezte az immár negyedszer kétharmados hatalom mibenlétét, hogy a „jatt és yacht” kikristályosodott rendszere. A fogalompár telitalálat.
A másik mondatban részletesebben jellemezte az ellenzéket. A választási szövetségben is marakodó és most már egymást leplezetlenül utáló pártokról azt írta, hogy „Az a brancs, amelyik képes még ellenzékként minősíteni magát.” Az a benyomásom, hogy a szerző rám bízta az értelmezést. Vajon úgy értem-e, hogy a csúfos vereséget szenvedett ellenzéki politikusoknak van képük a történtek után még ellenzéknek nevezni magukat? Vagy a kétségkívül korlátozott lehetőségeikből telik-e arra, hogy működő erőközpontként lépjenek föl a már-már teljhatalmat élvező rendszer ellen?
Figyelemre méltó, hogy a hat ellenzéki párt közül háromnak az elnöke (Fekete-Győr András, Jakab Péter és Tóth Bertalan) elvesztette a bizalmat, lemondott, vagy „csak” nem indul a hamarosan esedékes elnökválasztáson. Nyilván van (volt) pártelnöki fizetésük, amely azonban nem versenyezhet a parlamenti képviselő és frakcióvezető összevont, havi mintegy 3 milliós jövedelmével. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a zsírosabb állást választották. Talán már nem is az a kérdés, vajon lehet-e őket megélhetési politikusnak nevezni. Az inkább, hogy sikerül-e majd kiaknázniuk azt a helyzetet, amelyben a Parlament épületéből akadályozhatják az új pártelnök munkáját.
Ennél biztosabb út aligha található az újabb bukáshoz, csődhöz, kudarchoz, vereséghez.
Tíz mondat az ellenzékről
Attól, hogy hat sánta összeállt, nem futnak gyorsabban. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, 2022. április 4.)
Minden kudarc után jobban élnek, mint előtte. (Ruff Bálint kommunikációs szakember a fizetésemelésüket megszavazó ellenzéki képviselőkről, 444.hu, 2022. április 6.)
Az ellenzék néhány hordószónoka nagy elánnal csépeli egymást. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2022. április 14.)
Akik hajtják az ellenzéki mókuskereket, eszük ágában sincs kiszállni. (Török Gábor politológus, Magyar Hang, 2022. április 19.)
Ez egy kitartott ellenzék. (Hont András publicista, ATV, 2022. április 20.)
Az ellenzék amatőrök gyülekezete. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, Mandiner.hu, 2022. április 28.)
Az ellenzék a választás óta gyakran nem a rokonszenves és főleg nem az akcióképes arcát mutatta. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. május 12.)
Ezek túlélő üzemmódban vannak. (Schiffer András volt LMP-politikus, Demokrata, 2022. május 18.)
A nagy semmiért bizarr hatalmi harcot folytató Hüvelyk Matyik. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Mérce.hu, 2022. június 4.)
Az a brancs, amelyik képes még ellenzékként minősíteni magát. (Tamás Ervin publicista, Facebook.com, 2022. június 12.)
