Az ünnepi könyvhét mellékterméke, hogy az Arcanum nevű cég átmenetileg ingyenessé tette a szolgáltatásait. A magyar sajtó legnagyobb digitális adatbázisát hozta össze, legfőbb ideje tehát, hogy újra nekirugaszkodjak egy művelődéstörténeti nyomozásnak. Több olvasó kifogásolta ugyanis, hogy a néhány hete megjelent Gyurcsány-bejegyzésemben lyuk tátong.

Sikerült ugyan kimutatni, hogy az őszödi beszéd egyik legismertebb mondatát újságírók - köztük magam is - rosszul idézték, elvégre lósz@r helyett lóf@szt írtunk bele. Kihagytam azonban azokat az értelmezőket, akik jól idézték a volt miniszterelnököt, de ideológiai nyomatékkal. Gyurcsány Ferenc ugyebár 2006. május 26-án beszédet mondott a balatonőszödi kormányüdülőben, és visszatérítette a valóságba a szocialista képviselőket. Egyik keresetlen szövegű rögtönzésében édesanyját, „Katust” idézte, aki akkoriban járta meg a kórházat, és elégedett volt a betegellátással. Ezt kérdezte a miniszterelnöktől: „Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam?” Mire Gyurcsány: „Mondom: egy lószart, mama.”

E költői szépségű mondás önálló életre kelt a publicisztikában. Azt jelenti, hogy dehogy. Még inkább, hogy egy frászt. Bárdosi Vilmos nyelvész kiderítette, hogy a frász (cidri, félelem, ijedelem) nem azonos a frászkarikával, amelyet megrövidített a népnyelv. A frászkarika az elutasítás, tagadás szava. A német Frais (nyavalya) szóból származik. A sokirányú érdeklődésű Zolnay Vilmos pedig azt nyomozta ki, hogy hajdanában sok újszülött szenvedett rángógörcsben. Vajákos öregasszonyok többféle lisztből szenteltvízzel gyúrták össze a perec tésztáját, és a barnára sült karika épp akkora lett, hogy a csecsemő nyakán átbújtathatták. A frászáldás (Frais-Segen) német telepesek közvetítésével érkezett a Pápa környéki sváb falvakba, ahol Katus asszony is megfordult.

A frászkarika lósz@rrá magyarosított változata így türemkedett be a majdani miniszterelnök gyermekkorába is. A bejegyzésem utáni, immár teljesebb összeállításból kirajzolódik, hogy a Gyurcsány Ferenc eszmekörében maradt értelmezők miként fogalmazták meg a szállóige színét, az őt ellenségesen értékelők viszont hogyan ironizáltak rajta. Az Arcanum segítségével találtam olyan utalásokat is, amelyek szerzői eltekintettek az ideológiai megfontolásoktól. Csupán használtak egy nagy hírre vergődött mondatot, mert a dehogynál és a frásznál nyomatékosabban fejezi ki az elutasítást.            

Tíz mondat egy szállóigéhez

„Egy lószart, mama!” - szerintem ebből az indulatos mondatból fejthető meg az őszödi felszólalás legfontosabb üzenete. (Ripp Zoltán történész, Mozgó Világ, 2007/1.)

Bezzeg a mi időnkben nem volt ez így - hallom kortársaimat. A történelmi hűség kedvéért azonban meg kell jegyeznem, ahogy a klasszikus is mondja: „A lószart, Mama!” (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2008. július 19.)

Amúgy mindegyik arc érdekes volt: a „lószart, mamá”-tól kezdve a macskanadrágban távfutó sportemberen keresztül a gondolataiba süppedt államférfiig bezárólag. Csak túl sok. (Kovács Zoltán újságíró, Élet és Irodalom, 2009. május 15.)

Hogy emberiség elleni bűnt csak a zsidók ellen lehetséges elkövetni? Hát, hogy egy klasszikust idézzek: Egy lószart, mama! (Bayer Zsolt publicista egy matuzsálemi korú és Ausztráliában bíróság elé állított magyar antiszemita tiszt peréről, Magyar Hírlap, 2009. október 1.)

A maszlagot, hogy ők a kisembert védik, hagyjuk! „Lószart, mama”, hogy volt vezérüket idézzük. (Lovas István újságíró, Magyar Nemzet, 2010. július 25.)

Csodálom, hogy az emelkedett hangvételű szerző nem az új magyar politikatörténet klasszikusát idézte: „Lószart, mama!” (Szentmihályi Szabó Péter író, a Sarkosan fogalmazva című glosszarovat gazdája egy meg nem nevezett publicistáról, Magyar Hírlap, 2012. július 31.)

A fiúi szeretet mára klasszikussá nemesedett kiáltása, a „lószart, mama!”. (Ugró Miklós újságíró, Magyar Nemzet, 2014. március 6.)

Ahogy Vona újsütetű cimborája szokta volt mondani két bérmálkozás között: „Egy lószart, mama!” (Bayer Zsolt publicista, Magyar Idők, 2018. január 11.)

Azzal áltatjuk magunkat, hogy ők igazából olvasnak. És aki olvas, az intelligens. Lószart mama, hogy egy klasszikust idézzek. (Kácsor Zsolt tárcaíró, Népszava, 2020. január 30.)

Aztán a választás éjszakáján megtudtuk, hogy ­­­- klasszikust idézve - „lószart mama”. (Kárpáti Iván újságíró a Fideszt választó ellenzéki szavazókról, Klubrádió, 2022. május 17.)