Akadnak, akik Orbánék újabb kétharmadát a nyilvánosságban élvezett túlsúllyal magyarázzák. Ebben van igazság, de ha a kétségtelen fölényt számmal is próbálják nyomatékosítani, akkor óvatosabbnak kéne lenniük. Nincsenek ugyanis pontos ismereteink a médiában lezajlott változásokról. A legutóbbi napokban hárman jöttek elő azzal a fránya 90 százalékkal. Vásárhelyi Mária szociológus egy Facebook-bejegyzésben, Németh Péter az általa szerkesztett Népszavában, Hardy Mihály főszerkesztő pedig a Klubrádió vitaműsorában.
Még ő volt legközelebb a valósághoz, mert azzal árnyalta a bűvös számot, hogy a kormányzat 80 százalékban közvetlenül kontrollálja a nyilvánosság fórumait, 10-ben viszont közvetve. Talán azért fogalmazott így, mert 2020. június 25-én ő készített interjút Urbán Ágnes médiakutatóval, aki szerint „Nagyon nehéz pontos számot mondani. Nehéz összeadni tévés nézettséget, online látogatottságot és a nyomtatott lapok olvasottságát.” Idézte a Mérték Médiaelemző Műhely 2019 őszi felmérését, amely az árbevételek alapján jutott arra, hogy „a kormánypárti média 80 százalékkal rendelkezik a médiapiacon”.
Pontosabban 78-cal, a kutatási eredmény azonban kerekítve jelenik meg az értelmezők megnyilvánulásaiban. Az ellenzéki véleményformálók érzik, hogy a kormányzati túlsúly jelzőivel nem sokra mennek, és a 90-es számmal érzékeltetik a fölényt. Ezt értem, ha nem is méltányolom. Most viszont nagyon pontosan kéne fogalmazni, hogy megérthessük a választási vereség egyik okát. Az árbevételek 78 százalékából aligha érdemes következtetéseket levonni arról, hogy a kormányzati és az ellenzéki üzenetek milyen arányban jutottak el a médiafogyasztókhoz. Ehhez alapos kutatásra volna szükség, amihez van ugyan szellemi kapacitás, de nincs pénz.
Bár a kistafírozott kormányzati intézmények valószínűleg hiteles számokkal kecsegtetik a hatalmon lévőket, eme információkat azonban nem kötik az orrunkra. De ha a közvetlen kormányzati befolyás 80 százaléka és a közvetett befolyás 10 százaléka kiinduló pontként elfogadható, akkor például a kormányzati és állami hirdetéseket is elfogadó Népszava meg ATV is Orbánék befolyási övezetébe tartozik? Lehet, hogy igaza van Bódis Andrásnak? A Válaszonline.hu szerkesztője a MÚOSZ nevű újságíró szervezet 2021. november 10-i vitáján ezt mondta: az állami propaganda-részleget irányító ”Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is.”
Tíz mondat a túlsúlyról
A kormány az első száz nap intézkedései kapcsán sikeres propagandát folytatott, amit a túlsúlyban lévő baloldali sajtó hatékonyan támogatott. (Áder János Fidesz-politikus a Medgyessy-kormányról, 24 Óra, 2002. szeptember 7.)
Egészségtelen multinacionális túlsúly volt a médiapiacon. Ez most változik. (Szombathy Pál újságíró, Heti Válasz, 2016. november 17.)
A túlsúly nagyon jelentős, mondjuk 80:20 százalék. (Horvát János újságíró a kormánypárti médiafölényről, Hír TV, 2017. június 5.)
A kormányzó párt média-túlsúlya fojtogató. (Kis János volt SZDSZ-politikus, Magyarnarancs.hu, 2017. december 22.)
Ennyire gátlástalan hatalmi túlsúllyal szemben, számottevő média nélkül sokra nem mehettek. (Parti Nagy Lajos író az ellenzékhez, 168 Óra, 2018. április 19.)
Ungár Péter médiapiaci jelenléte enyhítheti a fideszes túlsúlyt, de a média függetlensége szempontjából mégis káros. (Urbán Ágnes médiakutató, hvg.hu, 2018. augusztus 2.)
A hazai médiaviszonyok mostanra persze jobbak lettek, de ha figyelembe vesszük a médiafogyasztási szokásokat, fenntartom, hogy továbbra is baloldali túlsúly tapasztalható. (Szájer József Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2018. augusztus 18.)
Náluk van a média-túlsúly. (Tüttő Kata szocialista politikus, ATV, 2019. szeptember 24.)
Nincs brutális kormánypárti túlsúly. (Szombathy Pál újságíró, 24.hu, 2020. december 21.)
Nincs se jobb-, se baloldali túlsúly. Talán enyhén baloldali fölény, de csak azért, mert onnan sokkal több alkotó érkezik. (Kálomista Gábor filmproducer, 168 Óra, 2022. január 13.)
