Feltűnt, hogy a magyar politikusok hajlamosak többes számba tenni a választás szót. Működik bennük egy beidegződés, miszerint az országgyűlési választás két fordulója között megbeszélhetik, hogy visszaléptetik a jelöltjeiket. Az emberáldozatok révén ugyanis a koalíciós kormány részesei lehetnek.

Torgyán József 1998-ban 82 választókörzetben léptette vissza az embereit a Fidesz javára. Négy év múlva a két forduló között az MSZP és az SZDSZ bútorozott össze. Amidőn pedig 2010-ben Orbánék ismét hatalomra jutottak, megszüntették a kiszámíthatatlan, meglepetésszerű, veszélyes kétfordulós rendszert. Azóta nincsenek országgyűlési választások, csak országgyűlési választás van. E bejegyzés után olvasható egy idézet-csokor. Kiderül belőle, hogy Orbán Viktor első országlása idején megunta a pártpolitikát. 2001-ben kezdett a pártok fölött lebegni, és többször is kifejtette, hogy elege van a kampányolásból, beszéljenek inkább helyette a kormányzás tényei.

Ki is maradt az első forduló előtti kampányból, vagy legalábbis ímmel-ámmal járta az országot. Miután azonban megismerte a közvélemény-kutatási százalékokat, taktikát váltott, és hajrába fogott. Finiselése olyan jól sikerült, hogy csaknem megfordította a végeredményt. Ettől kezdve nem nézte le a kampány intézményét, bár 2002 végén még volt egy kiszólása, melyből kirajzolódik, hogy nem győzte le az ellenszenvét. Megtanulta azonban a 2002-es kudarcából, hogy érdemes végigcsinálni azt a fránya kampányt.

Napjainkban odáig fajult a helyzet, hogy a legutóbbi hetekben fölszántotta az országot. Vitte magával a sámlit, hogy a tömeg közepén legyen, és az emberek ne csak hallják, hanem lássák is. Vannak két-három milliónyian, akik csupán a nyilvánosság kormánypárti fórumain tájékozódnak. Könnyen juthatnak ama következtetésre, mintha pártjából és kormányából csak Orbán kampányolna. A körülötte lévő kommunikációs szakemberek elhitették vele, és talán el is hitte, hogy kizárólag rajta múlik a siker. Nem zárható ki persze, hogy holnap be is jön neki az energia-befektetés, és felnövesztett önérték-tudata akár újabb sikerlöketet is kaphat.

Az a benyomásom, hogy a hatvanadik évében lévő, eddig négyszeres miniszterelnök messzire jutott 38 éves korában hangoztatott kampány-felfogásától. Nem azt állítom, hogy megváltozott a véleménye, csupán azt, hogy megtartja magának. A rendelkezésére álló nyilvánosság fórumain pedig a kampány előnyeit hangsúlyozza.

Tíz mondat Orbán Viktortól

Jól eldolgozgatok itt, a kormányban miniszterelnökként az ország számára fontos ügyekben. Ezek sokkal izgalmasabbak, mint bármiféle választási kampány. (Magyar Rádió, 2001. május 16.)

Az egész választási kampányhoz semmi kedvet nem érzek. (Magyar Rádió, 2001. május 16.)

A magyar kampány néhány rossz ízlésű ember mondandójának és politikai akciójának következtében olyan, mint az epe: minden jóba valami borzalmasan keserűt cseppent. (Magyar Rádió, 2002. február 13.)

A mai naptól kezdve én is részese leszek a választások előtti kampány-hadjáratnak, ha úgy tetszik, magam is kampányolok. (Magyar Rádió, 2002. március 20.)

Azt hiszem, hogy én már túljutottam a pártokon. (Kisalföld, 2002. december 16.)

A kampány fő vesztese a valóság. Az emberek elfordulnak a valóságtól, porondmutatványokra figyelnek. (Heti Válasz, 2005. február 17.)

A Fidesz kampányát én vezetem, a Fideszt én vezetem, és én fogom vezetni a választások után is. (Magyar Nemzet, 2006. április 15.)

Minden kampányba be szoktam szállni, és sosem tudom a végeredményt. (Magyar Rádió, 2015. április 10.)

Jó dolgokról kell beszélni a kampányban. (Magyar Rádió, 2018. március 2.)

A választási kampánynak az a természete, hogy leegyszerűsíti és kiélesíti az álláspontokat. (Hír TV, 2022. március 28.)