Azok közé tartozom, akik szoktak választási programot olvasni. Az alkalmi szövetségbe tömörült ellenzéki pártok decemberre ígérték az övékét, a türelmemből azonban telik arra, hogy kivárjam az állásfoglalásukat. A kiszivárgó mondatokból arra következtetek, hogy a késedelemnek nyomós oka van. A különböző értékrendű pártok talán akarják, de egyelőre nem képesek eldönteni, vajon rendszerváltásra törekedjenek-e, vagy beérjék a kormányváltással. Erről árulkodik a bejegyzésem után olvasható összeállítás.

A legradikálisabb elképzelés a rendszerváltás, amelynek következményeként a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből semmi se maradna. Medgyessy Péter volt miniszterelnök azonban figyelmeztetett arra, hogy vannak olyan döntések, amelyeket érdemes volna megtartani. Nyilván nem a hatalomgyakorlás módjára gondolt, hanem például a családpolitikai intézkedésekre. Ahogy elnézem, eme közelítésmódtól az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter se zárkózik el. Ráadásul ahhoz, hogy semmi se maradjon az Orbán-rendszerből, kétharmados győzelemre volna szükség. Az esély erre a legcsekélyebb.

Az enyhe többségű győzelem után viszont erős ellenzék tornyosulna a Parlamentben, amely aligha engedné, hogy szőröstűl-bőröstül elsöpörjék. Ha pedig ennek ellenére a hatalomra kerülő koalíció erőszakos módszerekhez folyamodna, akkor olyan eszközökhöz nyúlna, amelyek ellen végre fölvette a harcot. Ebből a helyzetből valamiféle kiegyezés rajzolódik ki, amely nem kedvez azoknak, akik már most a rendszerváltást szorgalmazzák. S ott van még a talonban az úgynevezett B-forgatókönyv, amelyet persze a választási kampány miatt az ellenzéki pártvezetők nem kötnek az orrunkra.

Ha április 3-án Orbánék kis előnnyel tartják meg a hatalmat, az erős parlamenti ellenzék megakadályozhatja őket abban, hogy tökélyre fejlesszék a rendszerüket. Ebben az a logika, hogy amíg a jelenlegi uralkodó elit benntartja Magyarországot az Európai Unióban, szükség lesz a biodíszletként szolgáló ellenzékre, amely fügefalevélként takarja el a hatalmon lévők erőszakos természetét. A körülmények azt sugallják, hogy a két fél küzdelméből kis győzelemmel kerül ki az egyik. Ha a mostani ellenzék lesz az, akkor az a legvalószínűbb, amelyet Márki-Zay Péter alkotmányozó munkacsoportjának vezetője, Fleck Zoltán jogtudós így fogalmazott meg: „A rendszerváltás kormányváltással kezdődik.”

Tíz mondat a kormányváltásról

Tavaly ősszel az ország egyharmadán kormányváltás volt. (Horváth Csaba szocialista politikus az önkormányzati választásról, ATV, 2020. június 10.)

Akkor lesz kormányváltás, ha abbahagyjuk a tökölődést a pozíciókról. (Kanász-Nagy Máté, az LMP társelnöke az ellenzéki pártokról, Azonnali.hu, 2020. szeptember 1.)

Gyurcsány Ferenc rehabilitációja nélkül jelenleg nincs esélye a kormányváltásnak. (Török Gábor politológus, Népszava, 2020. december 21.)

A kormányváltást igénylők száma sokkal nagyobb, mint az előző három választáson volt. (Kéri László politológus, Klubrádió, 2021. május 31.)

A kormányváltáshoz ma még kevesen vagyunk. (Jakab Péter Jobbik-politikus, 2021. ATV, október 26.)

Szükség van kormányváltásra, de nem kell mindent kidobni, amit a Fidesz csinált. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2021. november 29.)

A cél egyértelműen a kormányváltás. (Gattyán György, a Megoldás Mozgalom miniszterelnök-jelöltje, ATV, 2021. december 17.)

Az ellenzék közelebb van a kormányváltáshoz, mint tavaly ilyenkor. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, 2021. december 20.)

Azt látom, hogy az ellenzék kormányváltást akar, nem rendszerváltást. (Antal Attila politológus, ATV, 2022. február 11.)

A rendszerváltás kormányváltással kezdődik. (Fleck Zoltán jogszociológus, Klubrádió, 2022. február 11.)