Jobban tetszenek Lendvai Ildikó közösségi bejegyzései, mint az újságcikkei. Amikor glosszát ír a fészbukos üzenőfalára, a szabadgondolkodású értelmiségi szólal meg benne. Amikor pedig publicisztikát a baloldal egyetlen napilapjába, a Népszavába, akkor felülkerekedik a politikusi énje, és mérlegel, nehogy véletlenül megbántsa a párttársait. Néhány órája, úgy éjfél körül a közösségi oldalon így foglalta össze Orbán Viktor tegnap délutáni beszédét: „A 23. évértékelőben nem találtam újabb szállóige-gyanús, veretes mondatot.”

Én találtam három kiforrottat és egy gyanúsat. A miniszterelnök meg is nevezte a forrásait: De Gaulle tábornokot (francia államelnököt), a „Vasladyt” (Margaret Thatcher brit miniszterelnököt) és Clint Eastwood amerikai filmszínész-rendezőt. A tőlük idézett mondatok illettek az okfejtéséhez, ám a negyedikkel, a sajáttal már értelmezési gondjaim vannak. Így olvasható a Miniszterelnök.hu honlapon: „A baloldal bár olyan, amilyen, de mégiscsak benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban.” Igen ám, csakhogy a digitális jegyzőkönyv nem adja vissza az előadást és a terem hangulatát.

Amidőn az övéi, az ünneplőbe öltözött meghívottak meghallották az első tagmondatot, fölkapták a fejüket. A szónok ugyanis számtalanszor jelezte, hogy a baloldalt nem tartja a nemzet részének, most pedig mintha ennek épp az ellenkezőjét állítaná. Aki azonban hallotta is a beszédet, az tanúsíthatja, hogy a rutinos előadó a „nemzetben” kifejezés után hatásszünetet tartott, majd összefüggésbe hozta a Himnuszban a balsorssal. Akkor is szellemes az összehasonlítás, ha a feltételezett összefüggésről másként gondolkodom.

Az viszont tűnődésre késztet Lendvai Ildikó megjegyzésében, hogy ő a szállóige-gyanús mondatokra a veretes jelzőt használta. Velem ellentétben, aki inkább a szellemes és ütős jelzőt szorgalmazom. Márpedig a veretes antikot, patinást, magyarul: értékest, időállót jelent. Ehhez pedig az kéne, hogy ama bizonyos mondat a meghökkentésen, majd a kirobbanó nevetésen túl a történelmi valóságot is kifejezze. Miközben tehát elismerem, hogy gyanúsnak gyanús ugyan a miniszterelnök kétségkívül szellemes megállapítása, nem biztos azonban, hogy fölveszem a rendszerváltás óta gyűjtött szállóigék lexikonjába.

Orbán Viktor több mint harminc év alatt 47 mondattal vétette észre magát, ezzel az élmezőnyben foglal helyet. A mezőnyt Bodor Pál író, újságíró, glosszátor, publicista vezeti 69 szellemes, ütős és kimondottan veretes szállóigével.

Tíz mondat Orbán Viktor évértékelőjéből (Miniszterelnök.hu, 2022. február 12.)

2010-ben úgy döntöttünk, hogy a kulcságazatokat magyarosítjuk.

A baloldal bár olyan, amilyen, de mégiscsak benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban.

12 évig dolgozott az ország, hogy a baloldal történelmi bűnét jóvátegyük.

Magyarországra nemcsak a vírus, de a baloldal is rátámadt.

Van itt még egy bökkenő, egy fekvőrendőr. Úgy hívják: Brüsszel.

/Az Európai Unió „elhibázott” energiapolitikájáról/ Mentőmellény helyett most egy malomkövet kaphatunk a nyakunkba.

Egyben akarjuk tartani az Európai Uniót.

Kanyarban is bátran előztünk.

A kormány az ország erején felül fejleszti a fővárost.

Van pénz, és ha folytathatjuk a kormányzást, akkor lesz is.