Évekig az ország második embere a szűkebb pátriájában értékelte a tavalyi esztendőt. A volt miniszterelnök valahol Budán beszélt az övéihez. Ma Orbán Viktor miniszterelnök értékeli 2021-et, a jövő héten pedig Márki-Zay Péter, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje.

Az első két beszéd olyan politikusok szájából hangzott el, akik számítanak a közéletben, de száműzetésben, fényes elszigeteltségben élnek. Lázár a főnöke fejére nőtt, ezért Orbán megszabadult tőle. Azzal múlatja az időt, hogy a mezőhegyesi ménesbirtokon mintagazdaságot fejleszt, Hódmezővásárhely és Szeged között pedig villamosított vonatot menedzsel. Akár még örvendezhetne is, hogy a hódmezővásárhelyi városházáról két polgármester robbant az országos politikába, Márki-Zay Pétert azonban ördögként festette a falra.  

E hangvétel szokatlan attól a kormánypárti politikustól, akiben eddig a legtöbb fantáziát láttam. De mert az ország gyakorlati irányítása után most a Dél-Tiszántúl fölötti hatalomért harcol, nem érdemes csodálkozni azon, hogy tegnapelőtt a szülőházától néhány méternyire, egy nyilvános helyen fordult a múltba. A gyökereit magyarázta. Azt, hogy szőröstül-bőröstül a vásárhelyi televénybe tartozik.

Gyurcsány Ferenc szerint a politikustól nem azt várják, hogy a múltat elemezze, hanem hogy közölje, mi a teendő. Holott a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártoknak jól jött volna, hogy szembe nézhessenek ama hibákkal, amelyek a 2002 és 2010 közti hatalomgyakorlást jellemezték. Gyurcsány gondolatmenete azonban nélkülözte az önkritikát. A választási kampány kellős közepén nincs az a politikus, aki önként adná föl a labdát a másik oldal mindent fölnagyító kommunikációs szakembereinek.

Mindazonáltal felróható a tegnapi évértékelőnek, hogy amikor lemondott a hatalomról, azt ígérte, hogy „k.rva jó könyvekkel” véteti észre magát. Azóta új pártot alapított, amely az ellenzék legerősebbje lett. Ez is politikai teljesítmény, az ígért könyveivel azonban nem találkoztam. Pedig kíváncsi lettem volna, vajon miként látja a miniszterelnökségét.

Olyan emberek értékeltek évet, akik most érettebb politikusok, mint hatalmuk teljében voltak. Kimozdultak a komfortzónájukból. Lázár János agresszívebb lett, Gyurcsány Ferenc béketűrőbb. Lázár múltba révedt, hogy visszafogadják a szűkebb pátriájába. Gyurcsány pedig elfeledkezett a múltról, hogy képletesen szólva királycsináló lehessen a jövőben. Esetleg királynőcsináló.

Tíz mondat Lázár Jánostól (Promenád24, 2022. február 10.) és Gyurcsány Ferenctől (YouTube.com, 2022. február 11.)

Nem én voltam és nem én leszek a magyar történelem legcukibb képviselője. (Lázár János)

A magyar romák mintha bevándorlók lennének a saját hazájukban. (Lázár János)

Ma a vidéken élőké a legnagyobb kisebbség Magyarországon. (Lázár János)

Magyarország ne legyen továbbra is Budapestország! (Lázár János)

/Márki-Zay Péterről/ A baloldal messiásának ideje volna megértenie: a vidék - például Hódmezővásárhely - nem dobbantó. (Lázár János)

A hatalom nem erős, hanem mokány fickónak mutatja magát. (Gyurcsány Ferenc)

A magyar politika kulturális és erkölcsi értelemben is feslett. (Gyurcsány Ferenc)

Pesten könnyű támogatóra lelni. (Gyurcsány Ferenc)

/A Demokratikus Koalíció híveihez/ Büszkén éljük meg, hogy nekünk van a legtöbb támogatónk, de ez a büszkeség nem lehet bántó. (Gyurcsány Ferenc)

Nem dőlt el a választás. (Gyurcsány Ferenc)