Néhány napja, egy tévés vitaműsorban az egyik ellenzéki politikus agyba-főbe dicsérte a Nyomtassteis! mozgalmat. Csakhogy miközben ecsetelte az ezer kistelepülésre kirajzó kezdeményezés jelentőségét, nem volt képes pontosan kimondani a nevét. A kétrét hajtott A/4-es papírlapra nyomtatott, többnyire képi illusztrációval tarkított szövegek és számok (hírek, grafikonok, táblázatok) hetente jutnak el a vidéki Magyarországra. L. László János stábja most készíti a 239. számot, és szándékában áll a választási kampány kezdetéig eljuttatni ezer kistelepülésre.
Ez akár fordulatot is jelenthet az ellenzék stratégiájában és viselkedésében. Az ezernél csekélyebb lélekszámú településeken végre megjelenik a másik tábor hangja is. A hang megjelenése azért nem képzavar, mert a furcsa, látszólag kezdetleges „újság” tartalma a világhálón jut el az aktivisták merevlemezére, akik otthon vagy a szomszéd digitális nyomtatójával annyi példányban állítják elő a lapot, amennyire igény van az adott településen. Az igény pedig változó: 100 és 700 ezer példány között mozog. Nem lepődnék meg, ha hamarosan elérné az egymilliót is.
Az ellenzéki pártok vezetői felismerték a Nyomtassteis! jelentőségét, pénzt azonban nem nagyon adnak hozzá. Kétségkívül szűkös anyagi forrásaikból inkább a pártjukhoz közel álló portálokat támogatják. Szerencsére a választókörzetek 106 közös ellenzéki képviselőjelöltje másként gondolkodik erről. Nemcsak felismerték a civil vállalkozás jelentőségét, a rendelkezésükre bocsátott pénzből támogatják is a pofonegyszerű és meglepően hatékony módszerrel kísérletező stábot. Megértették, hogy ha csak a városukban erősek, és a hiteles, tárgyszerű üzenetek nem jutnak el a vonzáskörzetében lévő falvakba, akkor aligha nyernek április 3-án.
Már vannak olyan nagyvárosi értelmiségiek is, mint az író Bruck András vagy a szociológus Vásárhelyi Mária, akik kikandikálnak a pesti „Nagykörúton belülről”. (A kormánypárti publicisztika egyik kulcsszavát tettem idézőjelbe, melyet olykor ellenzéki politikusok is szoktak használni.) A két említett véleményformáló széles koalícióban képzeli el az ellenzéki pártok fellépését, és azzal is tisztában van, hogy a kistelepülések nélkül nincs esély a választási győzelemre. Ha pedig szóba hozzák L. László Jánosék kezdeményezését, pontosan írják le, mondják ki a Nyomtassteis! nevét.
Tíz mondat a falusi nyilvánosságról
A kormány lényegében legyalulta a vidéki nyilvánosságot. (L. László János újságíró, a Nyomtassteis! alapítója, Magyar Hang, 2018. szeptember 7.)
A cél áttörni a kistelepülések világa köré felhúzott narancssárga falon. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Magyar Hang, 2019. december 20.)
Ahhoz, hogy a legkisebb településekre is eljussunk, 20-30 ezer aktivistát kell mozgósítanunk. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Népszava, 2020. május 5.)
Leginkább Jakab Péter hozza a kistelepüléseken élő ellenzéki szavazók hangját. (Závecz Tibor közvélemény-kutató, ATV, 2021. január 26.)
A megnyert városokból kell tovább építkezni a kis falvak felé. (Dobrev Klára DK-politikus, miniszterelnök-jelölt, Népszava, 2021. május 25.)
Kistelepülésen közismerten a legnehezebb ellenzéki szavazónak lenni. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Magyar Narancs, 2021. augusztus 19.)
Minden a végeken dől el. (Lengyel Róbert siófoki polgármester, az ellenzéki pártok rendvédelmi kabinetvezetője, Telex.hu, 2022. január 12.)
Nyomtass magad! mozgalom (Vadai Ágnes DK-politikus a Nyomtassteis!-ről, ATV, 2022. január 20.)
Egy ilyen A/4-es papírlapra nyomtatott információmorzsa-gyűjtemény is képes a vélemények megváltoztatására, ha rendszeresen eljut hozzájuk. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2022. február 7.)
Az országnak durván a felében az ott élők úgy tudják, hogy Orbán Viktor ugyanolyan kispénzű, hiteltörlesztéssel, napi gondokkal küszködő ember, mint ők. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. február 9.)
