Hegyi Iván régi vágású zsurnaliszta. Azt tanulta meg, hogy utánajár a témának. Tegnap a debreceni Nagyerdőről jelent meg hangulatos tárcája a Jelen című hetilap online változatában. Mutasaon nekem valaki egy pályakezdő újságírót a fővárosi szerkesztőségekből, aki a DVSC-Vasas Izzó NB II-es mérkőzés kedvéért átböngészi a debreceni Hajdú-bihari Napló régi számait! A veterán kolléga azt írta meg, hogy a feljutás szempontjából fontos meccset 10 ezren nézték végig, ma pedig az új és impozáns nagyerdei stadionban az NB I-es „Loki”-nak be kell érnie ennek töredékével.
Az érettségi után a régi nagyerdei stadionban indultam egy futóversenyen, és legyőztem a helybéli 400-asokat. Ekkor szólított meg az egyetem testnevelési tanszékének vezetője, Jancsó tanár úr, és azt kérdezte, nincs-e kedvem Debrecenben tanulni. Így lettem egyetemista, aki szűkösen, de megélt az ösztöndíjából. Töfös (történelem-földrajz szakos) fiúkkal laktam együtt a nagyerdei kollégiumban, akik 11 hónapot szolgáltak a Néphadseregben. Amikor 1968. június 5-én Amerikában lelőtték Edward Kennedyt, a néhai elnök öccsét, akkor a katonaviselt diákok úgy döntöttek, nem érdemes fölkészülni a történelem szigorlatra, elvégre küszöbön áll a harmadik világháború. Hallgattam rájuk.
Igen ám, de nem tört ki a háború, és ősszel hiába pótoltuk a vizsgát, a következő szemeszterre elveszítettük az ösztöndíjat. Otthonról nem kaptam pénzt, megoldást kellett hát találni. A nagybátyám, Z. Sándor ismert cukrász volt Debrecenben. Minden második vasárnap az üzlete előtt hömpölygött a tömeg a stadion irányába, majd visszafelé. Az érdekesebbnek ígérkező meccsek előtt és után 15-20 ezren is. Sokan tértek be fagyiért, az én időmben egy gombóc 50 fillérbe került. Sanyi bácsi a forgalmas vasárnapok miatt hétfőn tartott szünnapot, és ilyenkor meghívott ebédelni. 1968 őszétől tovább maradtam náluk, olykor még el is blicceltem a délutáni előadásokat.
A hatalmas konyhaasztalon szétterítettük a Hajdú-bihari Napló kiolvasott számait, és a szobaszekrényből kicipeltük a liszteszsákot az elmúlt hét aprópénzes bevételével. Szétválogattuk a 10, 20, 50 filléreseket meg az egyforintosokat is, és gondosan kiszámított darabokra vágott újságpapírba hengerítettük őket. A „rolnikat” átvittem a Bem-tér másik oldalán lévő OTP-fiókba, és a visszakapott papírpénzből 10 százaléknyit kaptam. Nagyjából pótolta a fél évig hiányzó ösztöndíjat.
Tíz mondat Debrecenről
A debreceni színház igen tehetséges igazgatója. (Tóth Ákos újságíró Vidnyánszky Attiláról, Népszabadság Online, 2011. június 22.)
Ha túlságosan meleg lenne a helyzet, várunk vissza. (Kósa Lajos debreceni polgármester Vidnyánszky Attilához, Hajdú Online, 2013. június 5.)
Debrecen intelligens város, innovációs központi szerepkörre tör. (Papp László Fidesz-politikus, újdonsült debreceni polgármester, Hajdú Online, 2014. október 29.)
Debrecen nem attól lesz nagyobb, hogy leszólja, hogy kisebbnek híreli Budapestet. (Porcsin Zsolt debreceni újságíró, Debreciner.hu, 2020. január 30.)
Pest központja az országnak, de Debrecen központja a magyarságnak. (Papp László debreceni polgármester, Hajdú Online, 2020. június 4.)
Annak örülnék a legjobban, ha volt futballistánk megvásárolná a Lokit. (Gondola Zsolt debreceni önkormányzati képviselő Dzsudzsák Balázsról, DigiSport.hu, 2020. július 9.)
Lenne helye a válogatott csapatkapitányának az NB I-ben is, de a Debrecen nyilván érzelmi kérdés Dzsudzsáknak. (Szilágyi László újságíró, Magyar Nemzet Online, 2020. július 11.)
A Debrecen 2030 programmal egy második számú főváros jön létre. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, Hajdú Online, 2020. július 29.)
Nálunk jobban senki sem tud debreceni lenni. Azt hiszem, hogy amit most játszunk, az nem ilyen. (Kósa Lajos volt debreceni polgármester a DVSC-ről, Hajdú Online, 2020. december 11.)
A kormány nemcsak ipari és oktatáspolitikai szempontból fogadta el, hogy Debrecen legyen a második „főváros”. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Hajdú Online, 2021. december 4.)
