Nem állítom, hogy a tegnapi bejegyzés megrázkódtatta a magyar társadalmat, de azért akadtak iránta érdeklődők. Egyikük azt firtatta, ha ennyire nem igénylem a közszolgálati médiumokat, vajon miként képzelem el ama értékek közre adását, amelyekből a kereskedelmi médiumok sem képesek nyereséget csiholni. Mielőtt válaszolnék a kérdésre, két észrevétel.

Miközben a merevlemezről kiválasztottam tíz mondatot a kereskedelmi médiumokról, arra figyeltem föl, hogy a kétezer-tízes évek közepén mintha elvágták volna a róluk való gondolkodást. Ha beírtam a keresőbe, hogy kereskedelmi, akkor már nem a médiumok szóval jelezhető megnyilvánulások jöttek ki, hanem Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a miniszterelnök belső titkos tanácsosa osztotta az észt, de nem a nyilvánosságipar profitra hajtó részéről, hanem az oktatás szinte összes válfajáról.

Ha pedig mások a legutóbbi két évtizedben egyáltalán megszólaltak a kereskedelmi médiumok ügyében, többnyire a tévézésre összpontosítottak. Holott ennél a nyilvánosság nem közszolgálati része tágabb fogalom. De ha már így történt, hadd essek én is a szűkítés hibájába, az RTL Klub példájával válaszolok az érdeklődőnek. A német tulajdonban lévő magyarországi cég tőkeerős vállalkozás, A piacról él, ezért természetesnek vehető, hogy éjjel-nappal hajkurássza a nyereséget. Pontosabban szólva, a hirdetési szempontból értékes nappali műsorsávokat fenntartja az eladható portékáknak.

Szinte egyedüli kivétel a híradója, mely a közszolgálati tévében megszokott kormányfényezés helyett beéri a jó öreg hírértékkel. Ez már önmagában is felségsértésnek számít. Az RTL Klub többi értékteremtő műsora megszámolható az egyik kezem ujjain. Ezeket száműzi (dugja el) a kevésbé értékesíthető éjfél körüli műsorsávba. Ilyen például a XXI. század, amelyben legutóbb az egyik legtehetségesebb tanítványom, Nagy Zsófia jelentkezett a debreceni virágkarnevál történetével. Vagy ilyen volt Baló György hírháttér-műsora, amelyet tanítani kéne az újságíró-iskolákban.

De ha az eredeti sugárzása idején meg akartuk nézni, hogy a társadalmi összefüggéseket megérthessük, akkor fönt kellett maradnunk. A sors iróniája, hogy a legközszolgálatibb magyar műsorvezető egy kereskedelmi tévében fejezte be a pályafutását. Ezért aligha vigasztal, hogy a közszolgálatinak nevezett Magyar Televízióban akadtak olyan műsorvezetők, akik az első pillanattól kezdve kereskedelmi szempontokat érvényesítettek.

 Tíz mondat a kereskedelmi médiumokról

A kereskedelmi tévék nem azért jöttek létre, hogy csak hülyítsék az embereket. (Friderikusz Sándor műsorvezető, Magyar Narancs, 2000. október 5.)

A kereskedelmi televíziók hülyébbnek tartják a nézőket, mint az indokolt lenne. (Fábry Sándor műsorvezető, Tolnai Népújság, 2001. december 30.)

1997-98 óta két dolog sújtotta, de brutális erővel a magyar társadalmat: a kereskedelmi televíziózás és a Fidesz-MPP. (Vágvölgyi B. András újságíró, Magyar Hírlap, 2002. december 24.)

Költőként vagy íróként még tömeges gázolással is nehezen jut az ember kereskedelmi tévébe. (Litkai Gergely humorista, Hócipő, 2006. január 4.)

Gyurcsány alkut kötött a bulvár- és kereskedelmi médiumokkal, hogy az írott sajtó értelmi azonosulása után legyártassa önmaga és a baloldal érzelmi ölelkezését. (Lengyel László politológus, Népszabadság, 2007. február 3.)

A kereskedelmi csatornákra jellemző, hogy nonstop térdig gázolunk a vérben. (Rákay Philip, az MTV programigazgatója, Délmagyarország, 2011. október 29.)

Úgy is lehet, hogy a köztévébe kerülnek a kereskedelmi televíziózás adóztatásából származó bevételek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia.hu, 2013. augusztus 4.)

A kereskedelmi tévék jelentős kárt okoztak azzal, hogy eddig hallgattak. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2014. június 19.)

Ha a kereskedelmi televíziósok a cipőfelsőrész-készítésben találtak volna nagyobb profitot, akkor abba fogtak volna bele. (Szántó Péter író, Kreatív Online, 2015. március 27.)

Már akkor kereskedelmi tévéműsorokat készített, amikor még nem volt kereskedelmi tévézés Magyarországon. (Szabó Zoltán újságíró Friderikusz Sándorról, Comment.com, 2015. április 26.)