Nem gondoltam volna, hogy a magyar kultúra napján a Fidesz első fülbevalós politikusáról kell tűnődnöm, Veres Gábor azonban gondoskodott erről. Az újságíró-vendég tegnap este, az ATV egyik vitaműsorában azt találta mondani, hogy „Deutsch Tamás diploma nélküli miniszter volt.” A műsorvezető nem reagált a nyilvánvaló tévedésre, a két másik stúdióvendég sem akadt fenn rajta. Szerencsére reklámszünet következett, és a szerkesztő rámondhatott valamit a műsorvezető fülére, aki a folytatásban már igyekezett helyére tenni a pontatlanságot.

A helyzet azért gondolkoztatott el, mert a diploma nélküli kinevezések felróhatóak ugyan az Orbán-kormányoknak, de speciel nem Deutsch Tamással kéne kezdeni a kétségkívül létező láncolatot. Ő ugyanis 1998-ban épp azért nem esküdhetett föl ifjúsági és sportminiszternek az első Orbán-kormányban, mert főnöke és harcostársa, a pályakezdő miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy előbb legyen meg a diplomája. Több mint fél évig államtitkár vitte az ügyeket, amíg D. T. megírta a diplomamunkáját, sőt meg is védte.

A pikantériája az volt hogy A magyar médiatörvény Európában lett a címe, és egyik legfontosabb megállapítása furcsán hat a mai fejlemények fényében. A miniszternek szánt szerző abban fedezte föl az állam funkcióját, hogy kötelessége megvédeni polgárait, ha a „döntéseiket akár politikai, akár gazdasági szervezetek a médiumokon keresztül tisztességtelen eszközökkel befolyásolják”. A tévedés és a pontosítás jót tett az élő adásnak, növelte az életszerűségét. Nem is tulajdonítanék különösebb jelentőséget neki, ha a Deutsch-jelenség nem volna a rendszerváltás óta eltelt több mint három évtized jellegzetes terméke.

Mindkét politikai oldalon akadnak rendszerváltó személyiségek, akik fontosnak bizonyultak a hatalomra jutás előtti küzdelmekben. Amidőn azonban intézményt bíztak rájuk, akkor kudarcot vallottak. Hiányzott hozzá a menedzseri tehetségük. Che Guevara például sokat segített Fidel Castrónak, hogy a kubai szigetországban átvehesse a hatalmat, országos vezetőként viszont kudarcot kudarcra halmozott. Nem lehet tudni, vajon magától vonta-e le a következtetést, vagy egykori harcostársa tessékelte ki Kubából. A lényeg amúgy is az, hogy visszament harcolni a dél-amerikai dzsungelbe.

Deutsch Tamás inkább a brüsszeli dzsungelt választotta (vagy választatták vele). Az Unió székhelyén szívós munkával elérte, hogy megfosztották ama jogától, miszerint az Európai Parlamentben bármilyen tisztséget betölthessen.

Tíz mondat Deutsch Tamásról

A megszólalásig vezető csupán. (Kolláth György alkotmányjogász, Sport Plusz, 2000. május 5.)

Kokárdával színezett liberális. (Für Lajos após, volt honvédelmi miniszter, volt MDF-politikus, Barikád.hu, 2008. május 5.)

A Fidesz mosdatlan szájú politikusa. (Gyuricza Péter újságíró, Népszabadság, 2011. augusztus 10.)

A Twitter-huszár. (Csányi Sándor bankár, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, Origo.hu, 2013. október 16.)

Deutsch egy vicc a mi pénzünkön. (Konok Péter történész, ATV, 2014. október 20.)

Minden helyzeten tud még rontani egy kicsit. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2015. július 24.)

Deutsch Tamást is kiképezte a Soros Alapítvány, bár rajta nem látszik. (Kuncze Gábor liberális politikus, ATV, 2016. május 24.)

Csillogó, ám használhatatlan ékköve a Fidesznek. (Föld S. Péter újságíró, FüHü.hu, 2018. július 12.)

Hivatásos troll. (Gergely Zsófia újságíró, ATV, 2018. november 21.)

A külsejében is a szerepéhez torzult. (Kőszeg Ferenc liberális politikus, Átlátszó.blog, 2020. július 4.)