Tegnapi bejegyzésemmel vitatkozott az egyik kollégám, akinek adok a véleményére. Elfogadta állításomat, hogy az ellenzéki véleményformálók gondolatai érdekesebbek, izgalmasabbak, mint az egyenirányított kormánypártiaké. A választási kampány közeledtével mégis zokon vette, hogy a kormány tevékenységét bíráló publicisták nem egységesítették az álláspontjukat.
A bejegyzésem utáni összeállításban van egy idézet, amelynek szerzője szabadcsapatnak nevezte a véleménybuborékban üldögélő közírókat. Arra sarkallt bennünket, hogy ütőképes hadsereggé álljunk össze. Hasznos lett volna, vannak azonban kétségeim. Azért rostokolunk a buborékunkban, körülvéve néhány száz vagy néhány ezer követővel, mert az ellenzéki pártok nehezen viselik, hogy nemcsak az Orbán-kormány hatalomgyakorlását fürkésszük, hanem az ellenzéki politikusok botladozásait is.
Ezzel magyarázható, hogy az önkormányzati választás óta eltelt két évben nem sikerült létrehozni ama médiumokat, amelyek fölerősíthették volna az egymástól elszigetelt publicisták hangját. Igényt tartanánk a közös fellépésre, ha nem azt várnák tőlünk az ellenzéki politikusok, hogy fogjuk vissza magunkat. Elfogadom persze Haraszti Miklós volt SZDSZ-politikus megállapítását, aki figyelmeztette az ellenzéki politikusokat, hogy „A különvélemény gyöngít.” (Klubrádió, 2021.11.29.) De vitatkozom Haraszti Miklós liberális médiapolitikussal, aki azt javasolta az ellenzéki közíróknak, köztük saját magának is, hogy „Két hónapra tegyük zárójelbe a zárójeleinket!” (Facebook.com, 2022.01.08.)
Fontos fejlemény, hogy az ellenzéki politikusok végre ugyanazt mondják. Számomra azonban az is fontos, hogy az ellenzéki publicisták ne mondják ugyanazt. Szűk körben megvitattuk azokat a kérdéseket, amelyek távolságot lopnak az ellenzéki pártok közé. Ha a fölerősíthető vitába a buborék-olvasókon túl bekapcsolódhattak volna az olvasók tömegei is, akkor a választási kampány kezdetéig kikristályosodhatott volna a pártok közös álláspontja, mellyel megszólíthatták volna a választópolgárokat is. Az esélyt elszalasztottuk.
Legföljebb az vigasztal bennünket, hogy a kormánypárti véleményvezéreknek nem adatott meg a szellemi függetlenség tudata. Amennyire jellemző, hogy a kormánypárti politikusok fegyelmezetten mondják ugyanazt, annyira jellemző az is, hogy a kormánypárti publicisták haptákba vágták magukat, és a kórusból nincs kiszólás. E gyakorlat nekem csöppet sem hiányzik.
Tíz mondat az ellenzéki nyilvánosságról
Az ellenzéki oldalt saját radikális véleményvezérei foglyul ejtették. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, ATV, 2020. március 23.)
A hagyományos, parlamenti demokráciákban hatékony eszközökön - interpelláció, sajtótájékoztató, interjú - túl semmi nem jut eszükbe. (Vásárhelyi Mária szociológus az ellenzéki pártokról, Facebook.com, 2020. május 19.)
Vannak - még - független szerkesztőségek, de döntő többségükre a kormány bármiikor rá tudja rakni a fojtónyakörvet, ha sokat ugrálnak. (Hargitai Miklós újságíró, Index.hu, 2020. december 8.)
Az ellenzéki nyilvánosságban egyre nagyobb az igény, hogy az egymástól függetlenül küzdő szabadcsapatok egyetlen, fegyelmezett, ütőképes hadsereggé álljanak össze. (Balogh Gábor publicista, Azonnali.hu, 2021. május 10.)
Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)
Mi lesz az ellenzékkel, ha nem tűri el a kritikát? A szájak befogását várja el, mondván: kampány van. (Bognár László gerillamarketinges, Facebook.com, 2021. november 20.)
Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)
Az ATV miért csak az ellenzéket szapuló „elemzőket” képes behívni? (Laczik Zoltán újságíró, Facebook.com, 2022. január 5.)
Akik a médiában dolgozunk, nehéz a helyünkön érezni magunkat, mert már nincsenek is nagyon helyek. (Rácz Zsuzsa közíró, Népszava, 2022. január 15.)
A hatalmi viszonyoktól teljességgel független újság, újságírás napjainkban is csak álom. (Daniss Győző újságíró, Tinta.blog.hu, 2022. január 17.)
