Kálomista Gábor, a kimondhatatlan című dokumentum-játékfilm producere eddig megtalálta számítását a kulturális életben. Érdemes odafigyelni rá, mert kimondja azt, amit a kormánypárti politikusok ritkán feszegetnek.
Egy minapi interjúban például azt fejtegette, hogy egyik politikai oldalnak sincs túlsúlya a hazai nyilvánosságban. Hozzáfűzte azonban azt is, hogy azért érzékel mégis inkább baloldali fölényt, mert „onnan sokkal több alkotó érkezik”. Eszmefuttatását a szűkebb érdeklődési körére alapozta. Nem is vonnék le következtetést az egész nyilvánosságról, ha nem fogalmazta volna meg, hogy „Rengeteg baloldali sajtóorgánum szárnyal.” (168 Óra, 2022. január 13.)
Simicska Lajos 2015-ös elpártolása és a gondjaira bízott médiabirodalom elcsaklizása óta a kormányzat erőltetett ütemben alakította át, hajlította maga felé a nyilvánosságot. Jókora erőfölényre tett szert, ám ez nem azonos a túlsúllyal. Hiába harcolt ki fölényt a rengeteg (köz)pénzbe kerülő hírgyártásban, a vélemények frontján defenzívába szorult. A másik oldalon túl soknak találta a markáns (éles, határozott) véleményeket, ráadásul hatásosnak is. „Szárnyalnak” ugyebár a baloldali sajtóorgánumok.
Kétségtelen, hogy a szétforgácsolt ellenzéki oldalon sok a véleménybuborék. Az egyéni ízű álláspontok azonban nem jutnak el a tőlük szinte hermetikusan elzárt médiafogyasztók millióihoz. Ez jövő tavasszal akár újabb választási vereséggel is járhat. De mindez mit sem változtat azon, hogy az ellenzéki véleményformálók gondolatai érdekesebbek, izgalmasabbak, mint az egyenirányított kormánypártiaké, akiknek szárnyalásáról 12 év alatt lekopott az ékezet.
Kirajzolódik előttem egy játszótéri jelenet. A libikóka egyik ülésében a behemót kisfiú terjedelmes fenekével földhöz nyomja mindkét lábát, aminek következtében a szemközti ülésen levegőbe emelkedik a másik, vézna kisfiú. Nincs esélye arra, hogy lába a földdel érintkezzen, a játszótéren mégis mindenki őt figyeli, mert magasan van. Ha úgy tetszik: szárnyal. Ezt a helyzetet reagálta le Orbán Balázs miniszterelnökségi államtitkár, aki mostanában az ügyeletes médiapolitikai megszólaló.
Okfejtését - minő véletlen - ugyanez a hetilap közölte, ugyanebben a számban. Íme: „Ha lassan is, de az államok mindig megtalálják a módját az új médiumok megfelelő szabályozásának az újságnyomtatástól az internetig.” Ahogy elnézem, a mai magyar állam a világháló megrendszabályozásáig még nem jutott el. Bizonyára innen származik a digitális nyilvánosságban élvezett baloldali túlsúly.
Tíz mondat a túlsúlyról
Az MSZP nyomasztó túlsúlya nem tette lehetővé, hogy markánsan megjelenjen a nyilvánosság előtt az SZDSZ arculata. (Magyar Bálint szabaddemokrata politikus, Hét Európai Nap, 1998. október 16.)
A kormány az első száz nap intézkedései kapcsán sikeres propagandát folytatott, amit a túlsúlyban lévő baloldali sajtó hatékonyan támogatott. (Áder János Fidesz-politikus a Medgyessy-kormányról, 24 Óra, 2002. szeptember 7.)
Egészségtelen multinacionális túlsúly volt a médiapiacon. Ez most változik. (Szombathy Pál újságíró, Heti Válasz, 2016. november 17.)
27 évvel a rendszerváltás után talán eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából kiegyenlítettek a médiaviszonyok. (Jeszenszky Zsolt blogger, Heti Válasz, 2017. augusztus 24.)
Nincs ellenzék, ellenzéki sajtó viszont nagyon is van. Ráadásul rendkívül olvasottak, sokkal olvasottabbak, mint a jobboldali sajtó. (Apáti Bence publicista, 888.hu, 2017. augusztus 26.)
A hazai médiaviszonyok mostanra persze jobbak lettek, de ha figyelembe vesszük a médiafogyasztási szokásokat, fenntartom, hogy továbbra is baloldali túlsúly tapasztalható. (Szájer József Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2018. augusztus 18.)
Őrületes kormányzati média-túlsúly van. (Simon András műsorvezető, ATV, 2019. szeptember 4.)
Náluk van a média-túlsúly. (Tüttő Kata szocialista politikus, ATV, 2019. szeptember 24.)
Nincs brutális kormánypárti túlsúly. (Szombathy Pál újságíró, az Index volt főszerkesztője, 24.hu, 2020. december 21.)
Nincs se jobb-, se baloldali túlsúly. Talán enyhén baloldali fölény, de csak azért, mert onnan sokkal több alkotó érkezik. (Kálomista Gábor filmproducer, 168 Óra, 2022. január 13.)
