Tegnap este, az ATV-ben a DK szóvivője azt firtatta, vajon „Ezek az emberek hogyan gondolkodnak a nyilvánosságról?” Barkóczi Balázs a kormánypárti politikusokra utalt. Pikírt megjegyzése nyomán felötlött, vajon a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok vezetői hogyan gondolkodnak a nyilvánosságról.

A nyilvánosság fórumain mintha hanyagolnák a nyilvánosságot. Arról persze van véleményük, hogy a másik oldalon miként szűkítik, de a saját álláspontjukról nem értesítenek bennünket. Beérik egy-egy jól hangzó általánossággal, ám a részletekre nem térnek ki. Mindazonáltal találtam egy figyelemre méltó értelmezést. Kocsis Árpád, a Szerb Köztársaság bácskai részén élő író elolvasta az összes ellenzéki programtöredéket, és azt fogalmazta meg a Mérce.hu-n, hogy kívülről nézve mi látszik az immár együttműködő ellenzéki pártok elképzeléseiből.

Az adórendszer kulcsait, a Budapest-Belgrád vasútvonalat, a családi segélyt, az egyetemi autonómiát, a határon túli magyarok támogatását, a közmunka-programot, a külpolitika irányultságát, a munka törvénykönyvét, a nyugdíjasok életkörülményeit, az oltakozási kedvet, a paksi atomerőmű bővítését, a rendkívüli állapotot, a roma felzárkóztatást, a szociális intézkedéseket, a titkosszolgálatok helyzetét és a választási törvényt firtatta. A felsorolásban hátulról a harmadik volt még egy kérdés: „Mi fog történni a közmédiával?” Kívülről ennyi látszik az ellenzéki pártokból. Vajon szűkebb érdeklődési körömben mivel magyarázható a Vajdaságból is érzékelhető visszafogottság?

Az önkormányzati választás után, 2019. november 28-án ugyanebben az ATV-műsorban szóba került a önkormányzat sajtó helyzete. Az egyik stúdióvendég elmesélte, hogy a volt (kormánypárti) polgármester „csókosa” havi százezret kapott a közlésre szánt kéziratok ellenőrzéséért (cenzúrázásáért). Mire Barabás Richárd, a frissiben megválasztott újbudai alpolgármester megkérdezte: „Nem arra tartjuk a főszerkesztőt?” Majd így folytatta az épületes okfejtést: „Önkormányzatban azért van valaki a kabinetben, aki át szokta nézni, vagy a kabinetfőnök, vagy a kommunikációs felelős.” A Párbeszéd szóvivője többes szám első személyben fogalmazott. Vagyis nemcsak a saját véleményét adta közre.

Azon tűnődöm, hogy a nyilvánosságról vallott felfogása változott-e azóta. Vagy inkább az ellenzéki pártvezetők fogadták el az ő minősíthetetlen álláspontját? Nem ártana tiszta vizet önteni a pohárba.

Tíz mondat a nyilvánosságról

Olyan világban kellett dolgoznunk, ahol a nyilvánosságtól egyetlen jó szót sem kaptunk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Békés Megyei Hírlap, 2002. március 8.)

A 2002-es választások után felvetettük, hogy alakítsunk ki egy olyan médiaszerkezetet, amelyikben nem pártok, hanem értékrendek, társadalmi csoportok, szubkultúrák megtalálják a maguk csatornáit, és egyenlő eséllyel férnek hozzá a nyilvánossághoz. (Kövér László Fidesz-politikus, Index.hu, 2005. december 5.)

A nyilvánosságról szóló törvény nem készülhet a nyilvánosság kizárásával. (Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, Népszava, 2008. december 13.)

Nem volt Magyarországon Kádár óta olyan kormány, amely ennyire idegesen fogadta volna, hogy nem uralja a teljes nyilvánosságot. (Tóta W. Árpád publicista az Orbán-kabinetről, Index.hu, 2010. december 28.)

Legfőbb fegyverünk a nyilvánosság. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2016. augusztus 31.)

Meg kell teremtenünk a saját nyilvánosságunkat, amit házhoz viszünk. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Vasárnapi Hírek, 2018. augusztus 3.)

A balliberális oldal csak a szájszagos leheletét szereti viszontérezni a nyilvánosságban. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, a KESMA-kuratórium tagja, Magyar Nemzet, 2019. február 6.)

Orbánék jól működő, profi megmondó hálózatot építettek ki a nyilvánosság befolyásolására. (Ujhelyi István szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. augusztus 30.)

Szinte az összes ellenzéki pártra igaz, hogy alig látszódnak a nyilvánosságban. (Török Gábor politológus, InfoRádió, 2020. október 19.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró a kormányzati hirdetések adagolásáról, Múosz.hu, 2021. november 10.)