Médianapló

Médianapló - Kiknek a gondolataira nem számíthatunk mostanában?

2021. november 20. 10:38 - Zöldi László

Idestova három évtizede van rovatom. Sokáig volt a hagyományos sajtóban, aztán áthívtak a digitálisba. Hetente összeállításom lát napvilágot a legütősebbnek, legszellemesebbnek vélt gondolatokból. A „lefülelt” mondatok nyilván a személyes ízlésemet tükrözik, de talán a kor hangulatát is kifejezik. Mostanában azt vettem észre, hogy csökkent a válogatás lehetősége.

Egyetértek a kiadóhivatali felfogással, miszerint az értékes tartalomért fizetni kell. A heti rovat szerkesztőjeként azonban egyre kevésbé számíthatok azokra, akik képesek folyamatosan jó mondatokkal kecsegtetni. A publicisták között akadnak, akik olyan szerkesztőségekhez kötődnek, amelyek anyagi szükségből gátat emelnek az olvasók elé. Amennyire lehetséges, igyekszem is megfizetni az írásaikat, ám a nyugdíjból nem tarthatom el mindazokat a sajtócégeket, amelyek havonta „csupán” néhány száz forintot kérnek e publicisztikai szolgáltatásért.

Még jutna is rájuk pénz, de ha utalnám nekik a „csupán” néhány száz forintokat, le kellene mondani azokról az újságokról, napi- és hetilapokról, folyóiratokról, amelyekre évtizedek óta fizetek elő. Ezzel magyarázható, hogy ki-kimarad látókörömből Ceglédi Zoltán, Grecsó Krisztián, Horváth Zoltán, Lakner Zoltán, Révész Sándor, Széky János, Tamás Ervin, Tamás Gáspár Miklós, Tanács István, Tóta W. Árpád és Váncsa István. Adok a véleményükre, és kíváncsi volnék a közérzetükre, ha nem kéne tartalékolni a pénzt ama publicistákra, akiknek szintén kíváncsi vagyok a véleményére, és érdeklődésemet a munkahelyük (állandó közlési helyük) ingyen elégíti ki.

Tóta W. Árpád a tegnapi publicisztikájában arról elmélkedik, hogy a Fidesz lemondott a kellemetlen kérdéseket föltevő városi emberekről, és minden energiáját arra összpontosítja, hogy megszerezze a kevésbé iskolázott, könnyebben átverhető falusi emberek támogatását. A választási győzelem pedig azon múlik, vajon a kritikus gondolatok eljutnak-e a  választópolgárokhoz, a lehető legtöbbhöz persze. Okfejtésén most nem tűnődhetnék, ha egyik digitális ismerősöm nem fizetne elő a hvg.hu „csupán” 360 forintos szolgáltatására, és a cikket nem osztaná meg velem.

De ha hozzám is csak hébe-hóba jutnak el TWA gondolatai, akkor a kevésbé iskolázott, könnyebben átverhető és a tájékozódásra kevesebb pénzt áldozó választópolgárok hogyan ismerkedhetnének meg a buborékban tartott véleményformálók gondolataival?

 

Tíz mondat a véleményről

 

Az újságírók abból élnek, hogy megosztják véleményüket a többi emberrel. (Vidák Zoltán szakács, Magyar Sajtó, 2001/5.)

A demokratikus sajtó hatalma egyedül a befolyásában, a véleményformálásban van. (Heller Ágnes filozófus, Magyar Hírlap, 2001. szeptember 1.)

A véleményemet kiviszem a piacra, és ha megveszik, akkor vagyok. (Farkasházy Tivadar humorista, publicista, ATV, 2006. április 16.)

Egy jó véleménycikk eleve sérti a méltóságot. (Papp László Tamás publicista, Hírszerző.hu, 2010. június 18.

Akinek nincs véleménye, annak nincs tábora. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, publicista, ATV, 2014. január 15.)

Magyarországon véleményszabadság van, de sajtószabadság nincs. (Parti Nagy Lajos író, publicista, FüHü.hu, 2018. március 24.)

Minél sarkosabb valakinek a véleménye, annál nagyobb figyelmet kap. (Horváth Gábor publicista, ATV, 2018. július 3.)

A Facebook az utolsó fórum, ahol kormánykritikus vélemények egyáltalán megjelenhetnek. (Szele Tamás publicista, Zónapörkölt.blog, 2021. január 18.)

Sok helyről sokat kell olvasni, hogy saját véleménye lehessen az embernek. (Tanács István riporter, publicista, Facebook.com, 2021. február 13.)

Ma már nem az eltűnő közpénzek jelentik az igazán nagy bajt, hanem az eltűnő médiafelületek meg az eltűnő vélemények. (Puzsér Róbert publicista, HírKlikk.hu, 2021. február 28.)

komment
süti beállítások módosítása