Tegnap kora este megütötte a fülem egy mondat. Az ATV hírelemző műsorában Szél Bernadett független országgyűlési képviselő imigyen szóla: „Ahogy Márki-Zay Péter szokta mondani, hogy…” S megismételt egy nem különösebben izgalmas eszmefuttatást a hódmezővásárhelyi polgármester szellemi tárházából.

Az ellenzék újdonsült miniszterelnök-jelöltje lesz ennél jobb is, bizonyára akadnak majd velősebb és szellemesebb megállapításai is. Az LMP egykori társelnöke pedig mintha bejelentkezett volna valamire, ami egyelőre inkább csak a jövő halk zenéje. Becsületére válik, hogy mindig egységpárti ellenzéki volt, ki is ebrudalták a pártjából. Szeretett és szeret dolgozni, és jövő tavasszal egyéni jelöltként indul egy Buda környéki körzetben. Az ellenzéki előválasztáson nagy fölénnyel győzött, és immár közös jelöltként komoly esélye van a parlamenti mandátumra is.

Mindazonáltal az a benyomásom, hogy aligha esne kétségbe, ha Márki-Zay Péter megkínálná egy miniszteri vagy államtitkári bársonyszékkel. Nincs abban semmi megvetendő, ha például egy zöld politikus a végrehajtó hatalom szerves része akar lenni, mondjuk az állami környezetvédelem első vagy második embereként. Ami zavar a máskülönben rokonszenves közéleti személyiség tegnapi megnyilvánulásában, hogy hivatkozott ama politikustársára, akit épp az ellenzék arcának, megváltójának, üdvözítőjének tart a közvélemény. Okkal vagy ok nélkül.

A legutóbbi évtizedben ellenzéki politikusok így hivatkozgattak a nyilvánosság fórumain Bajnai Gordonra, Botka Lászlóra, Karácsony Gergelyre, most pedig kezdenek hivatkozni Márki-Zay Péterre is. Idézték és idézik a szlogenjeiket. A kiforrott mondatot, mint például a szegedi polgármester tárházából való Fizessenek a gazdagok!-at. A többi miniszterelnök-jelöltnél a kiforratlanokat is emlegették. A magyar politikai kultúra jellemző és tragikomikus tünete, hogy mire a majdani kormány vezetői meglelték a választási kampányba illő jelmondatot, már nem is az ellenzék messiásai.

Ha nem lett volna Bajnai Gordon után Mesterházy Attila is miniszterelnök-jelölt, most arra gyanakodnék, hogy az ellenzéki pártok hajlamosak ábécé sorrendben kipróbálni és megtagadni a Bajnai-Botka-Karácsony vonulatot. Vajon következik utánuk Márki-Zay Péter? Ugyanez a sors vár rá is? De ha efféle forgatókönyv körvonalai rajzolódnak ki, akkor bizony fölösleges, sőt karriergátló lépés a pillanatnyi miniszterelnök-jelölt mondatait ismételgetni.