Egyik kollégám barátilag kérte számon, vajon miért adok kommunikációs tanácsokat azoknak a fránya közéleti személyiségeknek. Tegnap Dobrev Klárának, korábban pedig a miniszterelnöknek. Nem adok. A Médianaplót kommunikáció szakos diákoknak írom, akik négy-öt évtizednyi újságírás után sok millió forintot veszíthetnek, ha nem tanulnak meg élő adásban beszélni (beszélgetni). Ha tűnődöm is egy-egy politikus stílusáról, csupán arra hívom föl a figyelmet, hogy a rögtönzés hevében milyen hibaforrásokat érdemes kerülni.

A műsorvezetők közül például Krug Emília őzik. Mielőtt belekezd az eszmefuttatásba, nyög egyet. A momentumos politikusok külföldi egyetemekről jöttek haza. Mielőtt megtalálják a témájukhoz illő szót, azt mormolják előkelően, hogy „am”, ami az angolban a magyar nyögést váltja ki. A miniszterelnökünk reggeli interjúiról az idén eddig kétszer tűnődtem. 25 percig tartanak, és először 24-szer, másodszor 34-szer krákogott. Ma reggel, a Vasárnapi Újság című rádióműsorban viszont csak ötször. Aligha olvasta a bejegyzéseimet, amelyeket egyébként se neki szántam. Arra gyanakszom inkább, hogy elmúlt a légúti betegsége. De van egy másik feltételezés is.

Az interjú elejét a koronavírusnak szentelte. A legutóbbi másfél évben olyan sokat beszélt a járványról, hogy álmából fölébresztve is zökkenőmentesen fűzné egymáshoz a szavakat. Ezzel magyarázható, hogy egyszer se krákogott bele. Következett a munka, a gazdaság és a pénz megannyi összefüggése. Rejlenek benne buktatók. Amit tegnap mondott róluk, nem föltétlenül érvényesek ma, különösen akkor, ha nem bonthatja ki a valóság minden szeletét. Érthető, ha a gondolatmenetbe négyszer krákogott bele. Végül az afganisztáni fejleményekről fogalmazta meg az álláspontját. Új téma, melyből egy régi, már-már lejáratott téma is adódik, az újabb migránsválság. Belekrákogott hát az afgán helyzetbe, megúszta azonban krákogás nélkül a menekült-kérdést.

A cirákolásnak, harákolásnak, hertyegésnek, kerregésnek is nevezett krákogásnak két funkciója van. Az egyik valaminek a helytelenítése. Bár Orbán Viktor esetében mégis inkább a másik, hogy amit már vagy százszor elmondott, kifejtett, ma reggeli kifejezéssel élve „rácsomózott” a lelkünkre, ahhoz nem kell keresnie a szavakat. Amikor viszont egy bonyolult vagy új témához keresi a megfelelő szavakat, akkor bizony köszörüli a torkát. Ezúttal olyasmikről beszélt, amelyek alig tették próbára a légúti rendszerét.