Szele Tamás színfolt a mai magyar sajtóban. Egyszerre három blogot is működtet, hogy a hirdetési bevételekből valahogy megéljen. Írásait nem is bejegyzésnek tartom, hanem cikknek, amelyeket egy jó tollú újságíró a világhálón jelentet meg. Ezúttal a Zóna (régebben Zónapörkölt) nevű megnyilvánulási helyén írt figyelemre méltó elemzést a digitális sajtó eldurvult hangneméről.

Okfejtését egyszer majd fölveszik a szakirodalom lábjegyzetei közé, most azonban arról a mondatáról tűnődnék, amely kilóg az alaposan végiggondolt összefüggésekből. Szerinte „A kormánymédia adja az országos sajtótermékek 90 százalékát.” A szám ismerős, de nem tudom, hogy mire vonatkozik. A kormánypárti fölényt ugyanis az súlyosbította, hogy a miniszterelnök bizalmas emberei fölvásárolták a megyei sajtót, amely jelenleg 267 ezer példányban kél el. Márpedig a megyei lapok nem országosak. A Népszava, az ÉS, a HVG, a MaNcs, a Magyar Hang, a Jelen és a 168 Óra pedig országos. A példányszám szempontjából kisebbséget alkotnak ugyan, a befolyásuk azonban korántsem mellékes.

Százalékot azért nem írok, mert ilyen fölmérésről nem tudok. Mások azonban valószínűleg tudnak, mert nem sajnálták tőlünk a számokat. A műsorvezetőből politikussá lett Vágó István például egy tévévitában így jellemezte a médián belüli arányokat: „Valamitől elterjedt ez a 80 százalék. Én ebben nem hiszek, inkább 90.” Ama bizonyos 80-nak annyi volt a valóságalapja, hogy a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársai 2019 őszén „árbevételi alapon” végigszámolták a médiapiacot, és arra jutottak, hogy a kormánypárti médiumok kapták a hirdetési bevételek 79 százalékát. Ezt kerekítették 80-ra mindazok, akik a nyilvánosságban élvezett kormányzati túlsúlyt számmal akarták nyomatékosítani.

E bejegyzés után néhány idézet olvasható. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az idézetteket nyomasztotta a kormányzati túlsúly, és ezért rukkoltak elő azokkal a fránya számokkal. De ha egyikük 2014-ben már 90 százaléknyira „mérte” Orbánék befolyási övezetét a nyilvánosságban, akkor két és fél év múlva, miután Simicska Lajos már elvitte a miniszterelnök által rá bízott médiabirodalmat, hogyan lett a 90-ből 95 százalék? S mert Simicska a 2018-as választási vereség után feladta hadállásait a nyilvánosságban, a kormányzati túlsúly 95-ről miért esett vissza 90 százaléknyira? Majd néhány hónap múlva ugyanez a cikkíró miért jutott a „szinte 100” százaléknyi következtetésre?

Tíz mondat a százalékokról

A sajtó 90 százaléka a Fidesz kezében van. (Farkasházy Tivadar újságíró, ATV, 2014. május19.)

/Orbán Viktorról/ Övé immár a média 95 százaléka. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2016. október 4.)

Ott van az önök kezében a média 90 százaléka. (Bolgár György újságíró, Klubrádió, 2017. február 24.)

A média 80-90 százaléka a kormányzat kontrollja alatt áll. (Krekó Péter szociálpszichológus, ATV, 2018. február 7.)

A média eme része nagyjából 90 százalékot tesz ki. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2019. január 12.)

Attól, hogy valakinek szinte 100 százalékosan a kezében van a média, még meg lehet bukni. (Németh Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2019. december 27.)

Valamitől elterjedt ez a 80 százalék. Én ebben nem hiszek, inkább 90.” (Vágó István DK-politikus, ATV, 2020. január 27.)

A Fideszé a média 99 százaléka, de az ellenzéké az igazság. (Kis János filozófus, volt SZDSZ-politikus, Jelen-media.hu, 2021. március 15.)

/Orbán Viktorról/ Rá akar és rá is tud erőltetni erre az országra a média majd 100 százalékos elfoglalásán keresztül a folyamatos agymosással. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2021. augusztus 7.)

A kormánymédia adja az országos sajtótermékek 90 százalékát. (Szele Tamás újságíró, Zóna.hu, 2021. augusztus 10.)