A HírKlikk.hu követi a divatot, és podcast-szolgáltatást is működtet. Az MSZP közeli portál tegnap a MÚOSZ újdonsült elnökével készített interjút. Kocsi Ilona okfejtésében egyetlen mondatra kaptam föl a fejem. „Nem oldalazok” - mondta. Arra utalt, hogy a kibontakozás útját abban látja, ha a patinás szövetség megpróbál minden magyar újságíró érdek- és értékvédelmi szervezete lenni.

Két évtizede a Magyar Hírlap főszerkesztője volt, és egy alkalmi helyzetből ugyanezt a következtetést vonta le. Elek István közíró, Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója vitába szállt a Magyar Hírlap egyik publicistájával. Cikkét a kormány félhivatalos lapjának ajánlotta föl, de a Magyar Nemzet elhárította a közlést. Ekkor küldte a Magyar Hírlaphoz, elvégre az egyik belső munkatárssal vitatkozott. A főszerkesztő vállalta a kéziratot, egyúttal bejelentette: lehetőséget ad Eleknek arra, hogy a gondolatait heti rendszerességgel közölhesse. Érdekes helyzet alakult ki.

A vélemény kívülről érkezett, és a konzervatív szerző arra is ígéretet kapott, hogy rovata lehet az újságban. Felhorkantak a liberális szerzők. Egyikük kifejtette, ha Elek István elemzései napvilágot látnak, akkor ő bizony kivonul a Magyar Hírlap hasábjairól. A vita a főszerkesztő visszakozásával zárult. A purparlét azért kísértem figyelemmel, mert az idő tájt az országos sajtó alapjában különbözött a megyeitől. Az előbbi politikailag tömbösödött, az utóbbiban pedig együtt dolgoztak (és dolgozhattak) a különböző világnézetű újságírók. A politikailag egymástól elkülönült „pesti” lapok példányszáma csökkent, hiszen a másik oldal nem olvasta őket. Az „ökumenikus” megyei lapok viszont megtartották, sőt még növelték is a példányszámukat.

Azóta annyiban változott a helyzet, hogy a megyei sajtó is a politikai tömbösödés útjára lépett. Odáig fajult a folyamat, hogy mindegyik megyei újság az Orbán-kormány holdudvarában kötött ki. Értékelem, hogy Kocsi Ilona két évtized után sem tágít önmagától. Hajlanék is arra, hogy ott kéne keresni a kibontakozás útját, ahol ő meglelni véli. Kétséges azonban, hogy a 2001-nél sokkal egyértelműbb helyzetben a Magyar Újságírók (ráadásul) Országos Szövetsége bármiféle értelemben otthona lehet-é az egész újságíró társadalomnak. Vajon nem kéne felvállalni azt a fránya ellenzéki pozíciót, ha a kormányzat akkor is az akadékoskodót, kellemetlenkedőt, lábatlankodót, okvetetlenkedőt látja a MÚOSZ-ban, ha nemrégiben megválasztott elnöke leginkább középen maradna?