A tegnap eseménye egy interjú volt az Indexben. Némi csalódással olvastam. Nem azért, mert az eredetileg sportújságíró rosszul kérdezett volna. Azért sem, mert a kérdezett Romsics Ignác nem vette volna számba az összes lehetőséget. Csakhogy ezúttal sem sikerült megfejteni a rejtélyt: vajon 1941. június 26-án ki bombázta az akkor ismét Magyarországhoz tartozó Kassát?
A bejegyzésem után olvasható összeállításból kirajzolódik, hogy a történészeink közül többen is nekirugaszkodtak a válasznak. Nem sikerült cáfolhatatlan tényekkel bizonyítani az egyik vagy másik feltételezést. A nyilvánosság elé 1979-ben Ránki György vitte a kassai bombázás ügyét. A kor Romsicséhoz hasonló tekintélyű történésze megemlítette az összes lehetőséget. Részletesen foglalkozott a német verzióval, és hosszú bekezdést szentelt a szlovák vagy a román támadásnak is. A botrány mégis egyetlen mondatról robbant ki: nem tartotta kizártnak a szovjet bombázást sem.
Azt, hogy a kézirat megrendelőjeként és szerkesztőjeként a nemzetközi botrányt miként éltem meg, egy másik írásban bontom ki. Ennél fontosabb, hogy tegnap, a nyolcvanadik évforduló sem bizonyult áttörésnek. Romsics professzor azt állapította meg, hogy amiért a magyar kormány hadat üzent a Szovjetuniónak, az inkább csak ürügy volt. Pedig elsősorban emiatt végeztek ki egy miniszterelnököt (Bárdossy Lászlót). S ha 1941 nyarán a magyar kormány nem üzen, vagy nem akkor és nem azzal üzen hadat a Szovjetuniónak, akkor az egymillióra becsült emberáldozatnál kevesebbel úszhattuk volna meg a második világháborút.
Van ennek a befejezetlen ügynek egy érdekes szereplője. Szakály Sándor valaha, pályakezdő kutatóként a szerzőm volt. Akkor se vitattam a szakmai felkészültségét, amikor 2014-ben, immár a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójaként „idegenrendészeti eljárásnak” nevezett egy tömeggyilkosságot: több mint húszezer magyarországi zsidó kiszolgáltatását Hitlernek és csatolt részeinek. Hadtörténészi életművét ennél többre tartom, miközben azonban igyekezett megfejteni a kassai bombázás rejtélyét, felemás módon méltányolta Ránki György erőfeszítéseit. Holott az MTA történettudományi intézetének néhai vezetője épp annyira alkalmazkodott a Kádár-rendszerhez, mint a Veritas vezetője az Orbán-rendszerhez.
Most, hogy ismét eredménytelenül emlékeztünk meg Kassa bombázásáról, talán nem ártana felállítani egy kutatócsoportot fiatal és elfogulatlan történészekből. Hátha megtalálnák az immár nyolc évtizedes rejtély kulcsát.
Tíz mondat Kassa bombázásáról
Nem elképzelhetetlen, hogy esetleg eltévedt szovjet gép dobta le a bombákat. (Ránki György történész, Élet és Irodalom, 1979. április 21.)
Kassa 1941. június 26-i bombázása inkább ürügyül szolgált a hadüzenetre. (Ránki György történész, Élet és Irodalom, 1979. április 21.)
Amikor Ránki György épp az ÉS hasábjain vetette fel, hogy a szovjet támadók sem zárhatók ki a vizsgálódásból, „elszabadult a pokol”. (Szakály Sándor történész, Élet és Irodalom, 2007. szeptember 14.)
A szerzőt amiatt, hogy a szovjet támadás lehetőségét is fölvetette, szovjet és csehszlovák kívánságra komoly dorgálásban részesítették. (Balassa Zoltán kassai helytörténész, Felvidék.ma, 2011. június 30.)
Először 1978-ban vetette föl az Élet és Irodalomban Ránki György történész - akit nem lehet az előző rendszer ellenségének tartani -, hogy előfordulhat, hogy mégis szovjet gépek voltak. Óriási botrány lett belőle. (Szakály Sándor történész, Híradó.hu, 2017. június 26.)
1979-ben Ránki György felvetése - esetleg szovjet támadók - viharos vitát váltott ki. Igazi eredmény nélkül. (Szakály Sándor történész, Rubico, 2018/2.)
Az utóbbi eset máig nem tisztázott. (Ungváry Krisztián történész, M4, 2021. május 4.)
Egyértelmű bizonyítékot feltárni bármelyik verzió mellett mindez idáig senkinek sem sikerült. (Romsics Ignác történész, Index.hu, 2021. június 26.)
A hadüzenet a kassai bombázás túlreagálása volt? (Ch. Gáll András újságíró, Index.hu, 2021. június 26.)
Csak ürügyre vártak, s ezt 26-án megkapták. (Romsics Ignác történész Horthy Miklósról és a bizalmi embereiről, Index.hu, 2021. június 26.)
