Apáti Bencét kézről kézre adják a kormánypárti nyilvánosság fórumain. Ha leír vagy elmond valamit, akkor azt egy sereg újság, portál, rádió, tévé közli, idézi, visszhangozza. A Pesti TV például háromnegyed órás portréfilmet készített róla, és emberibbnek, esendőbbnek, érdekesebbnek tűnt föl benne, mint amilyen íráskép rajzolódott ki róla a tudatomban. Ebből az következik, hogy legalábbis az esetemben nem felel meg a valóságnak, amiről így beszélt: „Mi olvassuk őket, ők kevésbé minket.”
Az a benyomásom, hogy a táncos körökben Winnetounak becézett véleményformáló Karl May apacs nyomolvasójához hasonlóan a „nemes vadember”, akit sikerült megszelídíteni. Kezdetben nemcsak azt írta meg, hogy mi baja van Gyurcsánnyal és a többi „ballibbel”. Azt is, ami nem tetszett neki a Fidesz-politikusok viselkedésében. Aztán ő maga számolt be arról, hogy miután fölfedezték az íráskészségét, havi öt cikket kellett írni a Polgár portálnak, tizenkettőt a 888.hu-nak, heti négyet a Magyar Időknek, és a Figyelő is kért tőle kéziratot. A balettből kiöregedett táncművésznek szinte a hónap minden napjára jutott írásbeli feladat, és a kormánypárti szerkesztők nem azt kérték tőle, hogy feszegesse a Fidesz ellentmondásait.
Szerencsére - fejtegette a portréfilmben önkritikusan - most már a penzum felével is beéri, és odafigyelhet a minőségre. Olyan véleményformálóval van tehát dolgunk, aki igyekszik megválogatni a szavait, és az átlagosnál ritkábban használja a kormánypárti publicisztika állandósult szókapcsolatait. Hogy egy példát említsek, legutóbbi cikkében kárhoztatta a Fudan-egyetem alapítása ellen tüntetőket, mert olyan molinót mutattak föl, amelyen a miniszterelnököt „kolostordisznónak” nevezték. Az okkal felhorkant Apáti Bence kétségkívül tartózkodik a politikai ellenfelek dehumanizálásától. Nem férgezi, nem patkányozza őket, a minősítő publicisztika szalonképesebb válfaját testesíti meg.
Nála a liberálisok („libsik”, „libernyákok”) mindössze „kóserpecsétet” nyomnak arra, ami hasznos nekik, és a pesti Nagykörúton belül érzik jól magukat. A Színház és Filmművészeti Egyetem „libernyák buborék”, a válogatott focikapus „libernyák tervet” licitál túl. Az ellenzéki politikusok pedig „moslékkoalícióba” álltak össze. Kódszavaiból, a kormánypárti publicisztika állandósult elemeit kiegészítő szókapcsolataiból az a stílus bontakozik ki, amelynek nyomán eltűnődöm egy kérdésen. Vajon van-e erkölcsi alapja ahhoz, hogy ledorongolja a kormányfő ellen számomra is nemszeretem módon megnyilvánuló tüntetőket?
Tíz mondat Apáti Bencétől
Várjuk annak a liberális értelmiségnek a bocsánatkérését, amely a kampány alatt a Jobbikra rányomta a kóserpecsétet. (Magyar Idők, 2018. december 1.)
/A Színház- és Filmművészeti Egyetemről/ Libernyák buborék a Vas utcában. (Magyar Nemzet, 2020. szeptember 5.)
/Az SZFE-ről/ Úgy hírlik, hogy koszos és büdös. Mindig is az volt, csak eddig a ballib akol szolidáris volt vele, és megpróbálta eltitkolni. (Origo.hu, 2021. február 1.)
Demeter Szilárd az Origón hetente többször is az őrjöngő és képmutató liberálisok vérébe mártotta a tollát. (Magyar Nemzet Online, 2021. február 14.)
Gulácsi igazi libsi sztahanovista módjára simán túlteljesítette a libernyák tervet. (Magyar Nemzet Online, 2021. április 11.)
A XIII. kerületben lakom, ahol csak a baloldal szokott nyerni - emiatt a jobboldali ember szinte csak kalandvágyból jár el szavazni. (Origo.hu, 2021. április 17.)
/Puzsér Róbert: ”Apáti Bence nemzeti balettigazgató és jól fizetett karaktergyilkos., YouTube.com, 2021. április 21.)/ Fingod sincs róla, hogy milyen balettművész voltam. (Origo.hu, 2021. április 22.)
A moslékkoalíció hónapok óta minden létező módon az oltások ellen hergel. (Magyar Nemzet Online, 2021. május 22.)
Ha nagyon szar lennék, akkor valószínűleg nem kérnének tőlem írásokat. (Pesti TV, 2021. június 6.)
Mióta kiderült Jakab Péter eddig ügyesen eltitkolt parízerfétise, azóta a körúton belül már nem ciki egyszerű, magyaros ételeket fogyasztani. (Magyar Nemzet Online, 2021. június 7.)
