Bajban vagyok a jellemzésével. A Lefülelt mondatok című rovat gazdájaként három évtizede közlöm a mögöttünk hagyott hét legütősebb megnyilvánulásait, és ezekben az összeállításokban Lendvai Ildikó gondolatai gyakran láttak napvilágot. Először az MSZP budapesti szervezetét elnökölte, aztán a parlamenti frakciót, majd az MSZP elnökévé is megválasztották. 2014-től már nem vállalt se párttisztséget, se mandátumot az országgyűlésben. Azóta cikkekkel véteti észre magát.
Közösségi üzenőfalán széljegyzeteli a nap történéseit, csütörtökön pedig kiválasztja a legérdekesebb témát, és terjedelmesebb elemzést ír belőle a Népszava szombati számába. S mert tapasztalataiból, műveltségéből és íráskészségéből jó cikkekre telik, magamban már kineveztem publicistának. Bár ha jellemezni kell a Lefülelt mondatok című összeállításban, még mindig szocialista politikusnak nevezem. De maradjunk a publicistánál! A véleményformálónál, akinek az olvasók adnak az álláspontjára. Jellemző rá, hogy az átlagosnál jobban fizetik meg, noha szerkesztőként még nem találkoztam olyan publicistával, aki elégedett lett volna a honoráriummal.
A busás fizetség fejében kötött a szerkesztőséggel egy hallgatólagos egyezséget, miszerint publicisztikáit kizárólag ama újságban jelenteti meg, amely rovatot szán neki. Megkülönböztető tulajdonsága tehát az exkluzivitás, vagyis a kizárólagosság. Tegnap Lendvai Ildikónak mégis a HírKlikk.hu-n jelent meg cikke Akit másodjára végeznek ki címmel. Nagy Imre sorsából kiindulva azt a folyamatot tárja fel, hogy Orbánék szótárában a komcsi jelző jelentése miként tágult ki. A szocialisták után a liberálisokat, sőt mostanában a jobbikosokat is jellemzik vele. Ma már mindenki komcsi, aki ellenük van.
Írása vérbeli publicistára vall. Egyszer talán kötetbe is érdemes lesz fölvenni, most mégis azon tűnődöm, miért nem a Lendvai-publicisztikák szokásos helyén, a Népszavában látott napvilágot. Négy eset lehetséges. Lendvai Ildikót anyagilag nem becsüli meg annyira a patinás napilap, hogy a havi négy publicisztika honoráriumából kiegészítse a nyugdíját. Megbecsüli ugyan, de az említett cikket nem fogadta el, ezért a szerző az MSZP-hez közelebb álló portálon jelentette meg. Harmadszor, Lendvai Ildikó az írásaiért nem fogad el honoráriumot, mert inkább politikusnak, mint publicistának tartja magát. Végül pedig, ha már a kizárólagosság szóba került, az se zárható ki, hogy amit fél évszázad alatt megtanultam a publicistákról, az már nem érvényes.
Tíz mondat Lendvai Ildikóról
Önálló intézménye a fősodrú demokráciának. (Ugró Miklós újságíró, Magyar Nemzet, 2003. január 14.)
Meglepő, hogy a legmagasabb funkciók eddig elkerülték. (Bugyinszki György újságíró, Magyar Narancs, 2004. szeptember 23.)
Egy megfontolt, kiegyensúlyozott, színtelen pártban volt lendületes és színes. (Lengyel László politológus, Népszabadság, 2006. október 20.)
Politikai ellenfeleivel beszélgetni is képes, nem csupán tárgyalni. (Regös István újságíró, Mix, 2008/szeptember)
Alkalmas volt az újabb és újabb belső összecsapások lokalizálására, a konfliktusok vissza-visszatömködésére, elnapolására, de az alapvető törésvonalakon nem tud úrrá lenni. (Kéri László politológus, Népszabadság, 2009. szeptember 12.)
A szocialista pártot felszínen tartotta. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, Magyar Rádió, 2010. június 28.)
Már Lendvai Ildikó piros kosztümje sem támpont. (Körmendy Zsuzsanna újságíró, Magyar Nemzet, 2011. május 14.)
Ildikó, maga maradt, pártja elolvadt. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2015. december 12.)
Szellemes, mint egy publicista, remekül ír, mint egy publicista, karakteres és gondolatgazdag, mint egy publicista. Lendvai Ildikó tehát az ország egyik legjobb publicistája. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. április 28.)
Erőteljes, kemény stílusáról lapunk olvasói is meggyőződhettek. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, 2021. április 28.)
