Ezekben a napokban újra téma lett a hajdani médiacézár. Nemcsak azért, mert talán végső szakaszába érkezett a halálával kapcsolatba hozott Gyárfás-tárgyalássorozat. Azért is, mert a meggyilkolása több mint 23 éve lezáratlan ügy. Ellentmondásos személyisége érdekes oldalnézetből tűnt fel, Mikulás Anna rajzolta meg az özvegye portréját.
Anna sok mindennel foglalkozott újságíróként, de az a benyomásom, hogy abban a témakörben érzi otthonosnak magát, ahol a női sorsok tárulnak fel. A Fenyő János hagyatéka című cikkben is azon tűnődik, vajon Kristyán Judit manöken hogyan került össze az akkoriban még divatfotósként dolgozó későbbi üzletemberrel. A cím azért csalóka, mert miközben kiderül, hogy a majdani feleség milyen szép volt, a majdani férj pedig milyen jó fotóriporter, némi hiányérzettel olvastam a cikket. Tovább is olvastam volna, ha a szerző megírja, vajon az özvegy hol él, miként neveli apa nélkül felnőtt gyerekeit, mivel foglalkozik.
A befejezetlenségében is terjedelmes cikk az Index blogketrecében ötlött szembe. Ez azért furcsa, mert Anna mintha a Nők Lapja egyik elismert bloggere lett volna. Kimaradtam volna valamiből? Vajon miért szakítottak? Vagy nem is szakítottak, hanem „csak” a hetilap megunta a blogokat? Esetleg csupán a kommenteket? Sorjáznak a kérdések, az viszont már kétségtelen, hogy Mikulás Anna a Blog.hu szerzője. Írása pillanatnyilag az utolsó hasáb tetején látható. Ami azt jelenti, hogy gördül majd lefelé, és van még néhány órája a jelenléthez. Tegnap 26 ezren olvasták. Stílusa és hangvétele miatt nem lepődnék meg, ha ma minimum 50 ezerrel lépne ki a blogketrecből.
Mellesleg a Blog.hu sorsa is figyelemre méltó. Az Index tavalyi válsága idején sokat írtak róla, és a tényszerűbb értelmezésekből kiderült, hogy 2005 és 2016 között 9858 blogger fordult meg benne. Hát bizony a magyar nyelven digitális naplót vezetők közül minden harmadik. Az Indexet működtető Indamédia alvállalkozása mintegy másfél száz blogot futtat, most már közéjük tartozik az Annáé is. Napi nézettségük félmillió körül van, ebből tegnap és ma a Fenyő János hagyatéka jócskán kivette a részét.
Tíz mondat a blogról
A blog inkább a beérkező, beáramló, kibányászott, stb. információk szűrése, továbbadása. (Pécsi Ferenc blogger, hvg.hu, 2005. december 5.)
A blog kockázatos dolog. Ha őszinte vagyok, akkor támadható is, ha meg nem vagyok őszinte, akkor minek írom le. (Gyenesei István országgyűlési képviselő, Sonline.hu, 2008. március 10.)
Mostantól nem diktálom, hanem saját kezemmel írom a blogot. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Kapcsolat.hu, 2009. április 16.)
Rájöttem, hogy a blog műfajának az önirónia a lényege. (Rátgéber László kosárlabda-edző, Heti Válasz, 2009. június 4.)
A blog, azaz a webnapló a kézzel írt, illetve nyomtatott napló digitális megjelenési formája. (Juhász Valéria szegedi nyelvész, főiskolai docens, JuhászValéria.hu, 2010/04.)
Egy blog tulajdonképpen saját újság, ahol én vagyok a főszerkesztő és a takarítónő. (Török Gábor politológus, ATV, 2012. február 16.)
A blog egy lepkeszárny rezdülésével hat a világra. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Facebook.com, 2020. november 18.)
Jobb a blog, mert onnan nem tűnik el a múlt. (Pápai Gábor karikaturista, Facebook.com, 2020. november 22.)
A blog=vélemény. (Mikulás Anna újságíró, Facebook.com, 2020. november 24.)
Az Indamédia egyre inkább a közéleti blogok mostohaszülőjeként viselkedik. (Bognár László pécsi gerillamarketinges, Komplex.blog, 2020. november 25.)
