Mostanában fedeztem föl a Ritkán látható történelem nevű blogot. Népszerűségének titka, hogy rengeteg fotót közöl. Gazdája, JTom ezúttal a Magyar Távirati Iroda digitalizált archívumából válogatott fényképeket. Tulajdonképpen egy kaptafára készültek: a vádlottat két oldalról fegyőrök vigyázzák a tárgyalási teremben. Az egyik fotó kilóg a sorból, mert a nagy hírre vergődött Hekus Döncit úgy láttatja, hogy a keze bilincsben van ugyan, a nadrágszárát azonban csaknem térdig húzták föl. Orvos vizsgálja a lábát, amelyről megállapítja, hogy eltört, miután kiugrott az ablakon.

Egy focista keresztnevének elorzása miatt nevezték Döncinek, Hekusnak pedig azért, mert az áldozatait hamis rendőrigazolvánnyal csalta kelepcébe. Csakhogy Mészáros István fodrászsegéd nem csupán a koalíciós korszak talán legnevezetesebb sorozatgyilkosa volt. Kivégzésekor a kisgazda Dinnyés Lajos ült a miniszterelnök székben, akit a háttérből a helyettese irányított. Rákosi Mátyás épp hazatért Moszkvából, ahol egy fogadáson mellé sodródott az akkori viszonyainkat jól ismerő szovjet újságíró, aki azt firtatta, mitől olyan fontos az a Hekus Dönci, hogy a magyar sajtó állandóan vele foglalkozik. Rákosi itthon ebből vezette le, miért kell megszüntetni az úgynevezett „nagykörúti” újságírást.

Sajtóaktívára hívta a lapok főszerkesztőit a Magyar Kommunista Párt székházába. Az 1948. március 23-án megrendezett találkozó körülbelül olyan volt, mintha most Semjén Zsolt a KDNP székházába invitálná a főszerkesztőket. A befolyásos előadó kárhoztatta a szenzációhajhász polgári újságírást, és elrettentő példaként említette a „Koporsóval együtt rabolták el a halottat” szalagcímet. Felsorolta a lapokat, amelyek tobzódnak a szerinte cinikus, felelőtlen, valóságot eltorzító közelítésmódban, és ezt a következtetést vonta le: „El kell érnünk a demokrácia negyedik évében, hogy a demokrácia sajtója a tömegnevelés, a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé váljék.”

Másnap megindult a propagandagépezet, és a nyilvános kirohanásokat csakhamar tettek követték. Egymás után szűntek meg az újságok, újságírók százai kerültek az utcára, közülük sokan börtönbe is. A sajtó áramvonalasítás, egybehangolása, egységesítése 1952. augusztus 14-én fejeződött be. Rákosi Mátyás, az állampárt vezetője ekkor szerezte meg a miniszterelnöki címet is, és ezzel teljhatalomra tett szert. A sorozatgyilkos Hekus Dönci pedig a kivégzése után így lett a „nagykörúti” újságírás sírásója.