A nyilvánosság kormánypárti fórumain újra meg újra visszatérnek a Facebook-jelenségre. A nem hivatalos választási kampány beindítása ugyanis arra ösztökélte a közösségi oldal irányítóit, hogy visszafogják a politikai véleményeket. A kormánypárti politikusok úgy vélik, hogy ez hátrányukra válik, mert az üzeneteik kevesebb emberhez jutnak el, mint amikor még nem is kampányoltak.

Ebben van igazság, azt azonban „elfelejtették” hozzáfűzni, hogy ugyanezt a hátrányt érzékelik az ellenzéki politikusok is. Ám az ő hangjuk halkabb, elmosódóbb, mert amikor ezt szóvá teszik, azt nem erősíti fel a kormány tevékenységét bíráló sajtó. Azon oknál fogva, hogy a kormánypárti nyilvánosság fórumai hálózatot alkotnak, és bár a vélemények kevésbé egyéniek, messzebbre hallatszanak. Az ellenzéki álláspontok előnye és hátránya egyszerre, hogy egyénibbek, érdekesebbek, tartalmasabbak ugyan, de a véleménybuborékon belül maradnak.

Nekem is van buborékom. A fészbukos üzenőfalra csak olyan digitális ismerősöket engedek föl, akik profilképpel jelentkeznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy világnézetileg szűröm őket. Abból indulok ki, hogy a konzervatív oldalon is vannak értelmes emberek. Átnéztem a digitális ismerősök listáját, és azt vettem észre, hogy például Belénessy Csaba, Bencsik Gábor, Böszörményi Zoltán, Dávid Ibolya, Giczy György, Kázmér Judit, Matuz Gábor, Pálfy G. István, Pelle János, Somogyi Zoltán, Szombathy Pál, Tolnai László, Turi Gábor vagy Zsohár Melinda hozzám fűzött megjegyzéseit szívesen olvasom, mert…

Mert kulturáltan fogalmaznak, érveik elgondolkoztatnak, szellemileg megmozgatnak. Kirajzolódik belőlük az enyémtől eltérő értékrendszerük, amelyben mindig találok figyelemre méltó mozzanatokat. Ha nem akarok bezápulni a saját buborékomba, akkor rászorulok a kritikájukra, mely nem a dühükből, hanem az érdeklődésükből fakad. De amennyire rászorulok az érveikre, annyira nem igénylem a kéretlen megnyilvánulásokat. Az üzenőfalon nem szívesen látom például Apáti Bence, Kubatov Gábor, Németh Szilárd, Rákay Philip, Varga Judit egyenirányított álláspontját, elvégre őket olvashatom a kormánypárti sajtóban is.

Bejegyzéseiket egyes digitális ismerőseim osztják meg, többnyire nem az egyetértés szándékával. Vagy pedig, gondolom, állami szervek fizetik be őket a Facebookra, esetleg kormány közeli alapítványok. S hogy ne legyen félreértés, azt is kéretlennek minősítem, amit az ellenzéki pártok küldenek. Bár a jelek arra utalnak, hogy nekik kevesebb pénzük van a kampány-üzemmódra.