Németh Pétert megfertőzte a koronavírus, éppen lábadozik. Körülbelül fél évszázadnyi ismeretség okán gyógyulást kívánok neki. Értékelem, hogy miután nyugdíjazták a Népszava főszerkesztői székéből, a HírKlikk.hu nevű véleményportált sikerült gatyába ráznia. Azt is hozzáfűzöm persze, hogy távozásával csökkent a szocialisták befolyása a patinás napilapra, és érkezésével nőtt a portálra.

Péter szombatonként visszaír a régi napjába. Tegnap az úgynevezett Petry-ügyről fejtette ki az álláspontját. Hajdani sportújságíróként meggyőzően érvelt, miközben azonban jellemezte a politizáló kapusedzőt pártoló sajtót, ezt jegyezte meg róla: „…objektív kutatók nem állíthatnak mást, mint hogy a nyilvánosságot közel kilencven százalékban megszállta az Orbán-kormány.” A helyzet az, hogy azok a fránya kutatók ennél sokkal óvatosabbak. Ahhoz ugyanis, hogy bármit állíthassanak, föl kellene mérniük a hazai nyilvánosság eszközrendszerét. Ehhez 11177 médiaterméket kéne megvizsgálniuk, amelyek közül 6699 papíron működik, 3662 a világhálón, 816 rádióstúdióban vagy a tévés képernyőn. Ez nem várható el tőlük.

Mindössze egyetlen felmérésről tudok, amely alkalmas arra, hogy kiindulópont legyen egy önmagát és a témát komolyan vevő értelmezéshez. A Mérték Médiaelemző Műhely áttekintette a nyilvánosság fórumain megjelent hirdetéseket, és „árbevételi alapon” arra a következtetésre jutott, hogy az állami reklámok 78 százalékát a kormányoldalhoz sorolható médiumok kapták. (Facebook.com, 2019.09.17.) A kutatók ennél se többet, se kevesebbet nem állítanak. Akik tűnődnek a kormányzati túlsúlyról, ezt szokták kikerekíteni 80 százalékra. Vajon mivel magyarázható Németh Péter felturbózott 90 százaléka?

Ha az olvasó belenéz a bejegyzés után föllelhető összeállításba, a tapasztalt jegyzetíró unos-untalan ismételgetett minősítését ilyen szavak társaságában találja: „több mint 90”, „nagyjából 90”, „szinte 100”, „90 valahány”, „közel 90”. Ennyiből azért kiderül, hogy az érvelés nem áll biztos lábakon. Inkább csak találgatás, reflexszerűen hajtogatott beidegződés, fixálódás, rögzültség. Lábadozás közben egy öreg, baloldali újságíró bűvös számmal fejezi ki a bánatát, elkeseredését, lehangoltságát, szomorúságát. De ha csupán nagyot szeretett volna mondani, vajon a makacsul ismételgetett 90 százalékot miért akarja belebeszélni az objektív kutatókba is?   

10 mondat Németh Pétertől a kormányzati túlsúlyról

/Orbán Viktorról/ Övé a média 95 százaléka. (Népszava, 2016. október 4.)

/Orbán Viktorról/ A magyar sajtó 90 százaléka az ő felügyelete alatt áll. (Hír TV, 2016. december 19.)

A kormánysajtó, vagyis a nyilvánosság 90-95 százaléka erőszakba torkolló demonstrációkról számol be. (Népszava, 2017. április 12.)

A kormánysajtó „szétterítette” eddig talán legocsmányabb „kreativ” üzenetét, a Soros György elleni kampányt, és helyezte el ennek kiegészítő szövegét a saját rádióiban, televízióiban, internetes felületein, vagyis a média több mint 90 százalékán. (Népszava, 2017. július 15.)

A magyar sajtót, amelynek 90 százalékát immár a kormány uralja, félelem lengi körbe. (Népszava, 2018. november 17.) 

A média eme /kormánypárti/ része nagyjából 90 százalékot tesz ki. (Népszava, 2019. január 12.)

Attól, hogy valakinek szinte száz százalékosan a kezében van a média, még lehet bukni. (HírKlikk.hu, 2019. december 27.)

A térfél 90 százalékát uralja a hatalom. (HírKlikk.hu, 2020. január 14.)

/A Szájer-ügyről/ A kilencvenszázaléknyi médiafelületen az olvasó, néző, hallgató nem is találkozhat az aktuális jobboldali botrány eseményeivel. (Népszava, 2020. december 5.)

A nyilvánosságot közel kilencven százalékban megszállta az Orbán-kormány. (Népszava, 2021. április 10.)