,Lendvai Ildikó közösségi üzenőfalán széljegyzeteli a kínálkozó ügyeket. S mert sokan szólnak hozzá, kiválaszthatja azt a témát, amit alaposabban járhat körül a Népszava szombati számában. Ezúttal Orbán Viktor jakabellenes megnyilvánulását értelmezte, és így jellemezte a miniszterelnököt: „…minden pózával próbálja a disznótorozó, pálinkázó, szotyolázó, kedélyes, sörhasat eresztő, egyszerű vidéki magyart alakítani.” Adok a szocialista politikus véleményére, de egyetértés helyett inkább eltűnődnék róla.

Orbánt 1989. június 16. óta kísérem figyelemmel. Legjellemzőbb mondataiból könyvet állítottam össze, és van róla 2500 őt jellemző idézetem is. Kiválasztottam tízet belőlük, amelyek azt pedzegetik, hogy milyen szerepeket próbálgatott. Kezdetben mintha szeretett volna kitörni a szűkebb pátriából. Hallgatott a tanácsadóira, és úgy öltözött, beszélt és viselkedett, ahogy az éppen megszólítandó társadalmi réteg igényelte. Amikor azonban másodszor is hatalomra került, ráadásul kétharmaddal, és otthonról hozott testi adottságait már nem tudta futással ellensúlyozni, akkor megengedte magának, hogy visszatérjen oda, ahonnan vétetett.

A tekintélyes testalkatú gazdaemberhez, aki kalákában építette a házát, maga vágta le a disznót, és ha valami elromlott a konyhában vagy a kerítésen, akkor sem fogadott iparost a javításhoz. Az országot is úgy vezeti, mint ősei a háztáji gazdaságot. Ebből fakad a filozófiája is, amit úgy foglalnék össze, hogy polgári luxusnak tartja a szolgáltató ipart. Elvégre akár magunk is levághatnánk a röfit, a körmünket és a hajunkat. Békeidőben jól meg is adóztatja a kisiparosokat, most pedig nem ad pénzt a munka nélkül maradt fodrászoknak, manikűrösöknek, pedikűrösöknek, masszőröknek és masszőzöknek.

Talán abban reménykedik, hogy a koronavírus szelektálja őket? Természetesen nem kívánja a halálukat, de igazán kereshetnének más munkát is maguknak. Ezzel magyarázom azt is, hogy miközben igyekezett jól megtanulni a nemzetközi érintkezés nyelvét, és azt is megtanulta, hogy miként kell kezet csókolni Merkel kancellár asszonynak, olyan helyzetbe hozta magát itthon, hogy függetlenítheti magát az öltözködési és viselkedési szabályoktól. Miért ne járhatna buggyos nadrágban és zsebre dugott kézzel, ha azt is megtehetné, hogy törvénybe iktatja a kényelmes nadrágot és a zsebre vágott kezet?

Az a benyomásom, hogy a miniszterelnökünk azért húz kerítést, hellóröfizik, tölt kolbászt, teszi adómentessé a házi pálinkafőzést, és ereszt sörhasat, mert így érzi jól magát. Amíg ezen nem változtat, rá szavaznak azok, akik benne önmagukra ismernek.

Tíz mondat Orbán Viktorról

Olyan most, mint a jól fésült vihar: formatervezett szenvedély. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1993. augusztus 30.)

Mellényes öltönyben jobbról előz. (Miklós Gábor újságíró, Népszabadság, 1997. június 14.)

Szenteskedő szittyayuppi fazont alakított kormányzása négy évében. (Andrassew Iván újságíró, Népszava, 2003. december 22.)

Ezúttal vidéki tiszttartónak öltözött, de legalább nem dakotázott. (Farkasházy Tivadar újságíró, Hócipő, 2006. február 1.)

Előttünk áll Orbán Viktor elváltoztatott külsővel, a falusi „elviszpreszli’ jelmezében. (Debreczeni József közíró, Népszabadság, 2006. március 11.)

Ellenfelem a hajviseletét és ruházatát is teljesen megváltoztatta, hogy egy átlagember benyomását keltse. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszava, 2007. március 6.)

Orbán Viktor időnként beöltözik családapának. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2013. július 31.)

Korpulens testalkatú szotyialista. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2017. január 28.)

Egyre inkább egy piknikus, jól kondicionált főtörzsőrmesterre emlékeztet. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 2020. május 7.)

Szóvá teszi a képviselő „álszent” parizerevését, ő viszont minden pózával próbálja a disznótorozó, pálinkázó, szotyolázó, kedélyes, sörhasat eresztő, egyszerű vidéki magyart alakítani. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2021. március 17.)