A pótmamám Kolozsvárról került a Ruhr-vidékre. Nyaranként érkezett Pestre, és mindig a kiskörúti Madách-közben bérelt lakást. Azért, hogy közel lehessen kedvenc színészének színházához, az úgynevezett kis Madáchhoz (amelyben ma az Örkény társulata játszik). Sajnálta, hogy nyáron nincsenek előadások, és nem láthatja Gábor Miklóst, a kilencvenes évek elején azonban megkért, hogy kísérjem el az Újlipótvárosba. Néhány percig álldogáltunk a Katona József utca 27. előtt, de sem a színész, sem a felesége, Vass Éva nem dugta ki orrát a hatalmas bérházból.

A pótmamám dortmundi lakásában, székely bokályok és varrottasok között, egy polcon tartotta a színész kilenc könyvét. Köztük négyet a Naplójegyzetek-sorozatból, amelyekből kiderült, hogy Gábor Miklós önreflexiós képessége átlagon felüli. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy a Gábor Miklós emlékére című Facebook-oldalnak most 2869 követője van. Az üzenőfal gondozója, Felvidéki Judit rendező tegnap például föltette az 1995. február 5. és 10. közti bejegyzéseket. Az először közölt naplórészletekből kirajzolódik, hogy Gábor Miklós épp megrendezte a Bunbury című darabot, amelyre a kritikusok ügyet sem vetettek. Ez felháborítja a színész-rendezőt, ki is dühöngi magát.

Azt már én fűzöm hozzá, hogy talán nem is feledkeztek meg róla a kritikusok. Az érdeklődés hiányát inkább az indokolta, hogy az előadás színhelye, a józsefvárosi színházépület negyedszázada sem tartozott a szakmai elitbe. Holott a neki helyet adó Kálvária-térről származott el a világot jelentő deszkákra Ferrari Violetta és Psota Irén is. Mindenesetre vége az előadásnak, és a színész-házaspár kocsiját leállította egy rendőr-járőr. A fiatalabbik nem ismerte föl Gábor Miklóst, az idősebbik azonban láthatta néhány filmben, mert elhatározta, hogy megleckézteti a hajdani mozisztárt. S miközben kitöltötte a kétezer forintos büntetőcédulát, a naplóban fantasztikus leírás következik.

Ahelyett, hogy az akkor 75 éves, már csak rendezgető színész folytatná a dühöngést, szakértő szemmel kezdi elemezni a hivatalos közeg viselkedését. Hogyan kerekedik felül benne a kisember lázadása az önelégült hírességgel szemben. És a szerepjátszás elemzésétől Gábor Miklós észre tér, lehiggad, megnyugszik. A hiúságot legyőzi benne az értelmiségi, a színészt az író. Felvidéki Judit ahányszor csak föltesz a világhálóra egy-egy naplórészletet, mindig eszembe jut, ha a pótmamám még élne, ő volna a fészbukos emlékoldal 2870. követője.