Nem szeretek sokadik lenni, ezért föl se merült, hogy írni kéne Orbán Gáspár nagy visszhangot keltett katonáskodásáról. A London melletti akadémián kilenc hónapig időző fiatalember borsos ösztöndíja voltaképpen lerágott csont. Bár meglep, hogy még az se derült ki, vajon a magyar honvédelmi minisztérium 30, 34, 38 vagy 40 millió forintot utalt-e át a sandhursti Royal Military Academy számlájára. Igyekszem ugyan távol tartani magamtól a miniszterelnök családját, mégis foglalkoztat valami a kacifántos ügyben.

A Momentum nevű párt elnöke, Fekete-Győr András is kifejtette álláspontját Orbán Viktor fiáról, 27 sornyi eszmefuttatása a közösségi üzenőfalán látott napvilágot. Ezt írta: „Egy politikus bűnök tucatjait elkövetve százmilliárdossá válik, de még a fia taníttatására sem ebből a rengeteg pénzből költ - hanem azt is velünk fizetteti ki.” (Facebook.com, 2021. január 14.) Első ránézésre közepes hosszúságú, összetett mondat, az elmarasztaló bejegyzés gerince, párlata, sűrítménye. Egy ellenzéki politikus véleménye az ország első emberéről. Okkal vagy ok nélkül, ezt most ne firtassuk, mert nem a tartalom foglalkoztat, hanem a megírás módja.

Fekete-Győr András fészbukos bejegyzéseit 40 ezren követik (Orbán Viktorét több mint milliónyian). A 31 éves politikus már megtanulta, hogy az áttekinthetőség kedvéért két bekezdés között érdemes üres sort hagyni. Azt is eltanulta a hivatásos tollforgatóktól, hogy vessző nélkül nem lehet hogyozni. Elismerem, hogy ügyesen kezeli a hazai nyilvánosság talán leghatékonyabb fórumát, nem vette azonban észre a kínálkozó lehetőséget. Idestova négy éve tevékenykedik a nagypolitikában, mégse tanulta meg, miként kell ütős, szellemes, rövid mondattal a lényegre tapintani. Mondandóját más foglalta össze.

A Mandiner.hu tegnap megjelentette a „felségsértő” megnyilvánulást, és egy magát meg nem nevező szerkesztő úgynevezett kopf-fal, angolosabb nevén lead-del harangozta be az ellenzéki politikus álláspontját: „Orbán még a fia taníttatását is velünk fizetteti ki.” Hát bizony ez a lényeg. A lötyögés, a moralizálás, a civil felháborodás helyett Fekete-Győr Andrásnak valahogy így kellett volna összefoglalni a politikai ellenfeléről alkotott véleményét. Kérdés persze, hogy ha már a névtelen szerkesztő az ellenzéki politikus helyett fogalmazta meg az értékítéletet, vajon a társszerzőséget megbocsátják-é neki a mégiscsak kormánypárti szerkesztőségben.