Igényem van a sokoldalú tájékozódásra. A számítógépem képernyőn menüsor rajzolódik ki, és a nyáron fölvettem az Indexből távozott újságírók vállalkozását, a Telexet is. Manapság naponta félmilliónyian olvassák, az új Index azóta leváltott főszerkesztője, Szombathy Pál pedig arról számolt be, hogy újjászervezett redakciója elérte a 900 ezres átlagot, sőt olykor millió fölé is került. Az egyik szellemi műhely maradt az élmezőnyben, a másik fölverekedte magát a középmezőnybe, én meg haszonélvezője vagyok a hírversenynek.

Vajon a szakemberek miként vélekednek a két versenytárs irányultságáról? Három idézetet hozott össze az időrend. A búcsúzó Szombathy Pál szerint „A NER a tulajdonosváltással formálisan is belülre került, ebben az értelemben elesett a lap.” (24.hu, 20.12.21.) Berkó Pál ezt írta: „Megváltozott az Index lapfeje/logója.” (Facebook.com, 20.12.23.) Trombitás Kristóf így fogalmazott: „Az eddigi egy darab balos sajtótermékből most kettő lett.” (Vasárnap.hu, 20.12.23.) Nem dolgom köztük igazságot tenni, de annyit azért megjegyeznék, hogy Berkó Pál a legkevésbé elfogult. Nyomdában otthonos szerkesztőként észrevett valamit, amit értékítélet nélkül adott közre az üzenőfalán.

Ezért is csodálkozom, hogy akadt valaki, aki Nagy Lászlóként mutatkozott be, és imigyen szolt hozzá: „Egy igazi szánalmas véreb vagy te Berkó.” Mindezt csupa nagybetűvel írta, ráadásul fölösleges az ’egy’,  és a ’vagy’ meg a ’te’ közé vesszőt kellett volna tenni. A rövid mondatban három hiba még akkor se nevezhető intellektuális teljesítménynek, ha kiderült, hogy az asztali lámpa fénye odavonzotta a ruhamolyok egyikét, és összehajtott újságpapírral úgy csaptam agyon, hogy a képernyőn ragadt, ékezetet alkotva. Az a fránya véreb eredetileg veréb volt. Elnézést a félreolvasásért, bár a mondat eredetileg is értelmezhetetlen.

Vajon mivel szolgált rá Berkó Pál tényközlő mondata az ellenszenvről, lenézésről, megvetésről, utálkozásról árulkodó minősítésre? Lehetséges, hogy a kommentelő álnév mögül lődözik, talán nem is létezik? Elvégre a vezetékneve az egyik leggyakoribb, és Lászlóból is 290 ezer található az országban. Némi világhálós nyomozás után rájöttem, hogy ez a Nagy László nagyon is létezik. A digitális közvélemény szélsőjobboldaliként tartja számon, egyébként pedig azt írja magáról, hogy testépítő. Azt már én fűzöm hozzá, hogy egyelőre csupán szellemi verőlegény.