Olyan országban élünk, ahol majd’ minden róla szól. Hetente gyűjtöm a mögöttünk hagyott napok legjellemzőbb mondatait, és most, péntek reggel minden második a teljhatalmat gyakorló miniszterelnökünket jellemzi. Például az ellenzéki sajtóban nehezményezték Orbán Viktor egyik kijelentését.

Föltette ugyanis az Instagramjára ama néhány mondatot, amelyet egy folyosón vett föl a kommunikációs stábja. Mögötte egy ajtó, ő pedig arról a kompromisszumról beszélt, amelyet Merkel kancellár asszonnyal kötött. A magyar ügy nyerésre áll - így foglalnám össze a fejtegetését -, majd hozzáfűzte: „Már csak egyetlen dolgom van, hogy bemenjek a farkasverembe.” A kormány tevékenységét fürkésző sajtóban azt rótták föl neki, hogy a farkasverem kifejezés már foglalt. Hitler használta, vagy legalábbis vele kapcsolatban hozható szóba.

Elszólás vagy pontos helyzetelemzés? Vajon Orbán rögtönzött-é a farkasveremmel? Vagy gyakorta megmutatkozó katonai érdeklődéséből telik a második világháború egyik legérdekesebb epizódjára is? Arra, amit Farkasveremnek neveznek. A Wolfsschanze Hitler főhadiszállása volt a keleti frontnál. A turistaszövegek szerint Lengyelország északkeleti csücskében terült el, Gierloz falu mellett, ez azonban nem felel meg a történelmi valóságnak. Görlitz falu Kelet-Poroszországhoz tartozott, a Harmadik Birodalom szervetlen részéhez, és a főhadiszállás azért lett Farkasverem, mert a farkas német megfelelője, a Wolf Hitler álneve volt a múlt század húszas éveiben, amikor még csak álmodozott a hatalomról.

A 6-10 méternyi vastag falú, betonból épített bunkerben élte túl Hitler az 1944. július 20-i merényletet. A sztálingrádi vereség után több tábornoka összeesküdött ellene, és egyikük törzsfőnöke, von Stauffenberg ezredes hozta magával aktatáskában a bombát. Csakhogy a Führer közelében elhelyezett táskát a vezérkar egyik tisztje véletlenül arrébb tolta a lábával. A merénylőt még aznap este főbe lőtték, a tisztogatás során pedig hétezer embert fogtak el, és ötezret ki is végeztek. Ha Orbán Viktor farkasverem kifejezéséről nagy kezdőbetűvel egy 76 év előtti esemény ötlik fel, akkor az Unió-ellenes húrokat pengető miniszterelnökünkről óhatatlanul von Stauffenberg sikertelen merénylete jut az eszembe.

De hogy pontosan mi történt tegnap, a folyosó végén felnyíló ajtó mögött, a 27 kormányfő tanácskozásán, azt nem tudhatjuk persze. Mindazonáltal a felkínált történelmi párhuzam nem föltétlenül a győzelmet sejteti.