Balassa Tamás a Népszava tegnapi számában érdekes mozzanatra hívta föl a figyelmet. November 28-án este már „élesítették” Demeter cikkét az Origo budapesti szerkesztőségében, amikor 1200 kilométernyire, egy brüsszeli ház ereszcsatornáján szakállas és hátizsákos öregúr ereszkedett alá. Másnap, szombaton kitört a botrány a cikk körül, amely vasárnapra elhalkult, mert közben kiderült, hogy a brüsszeli akrobata Szájer József volt. A fideszes nagyágyú elvette a show-t a fideszes kiságyútól.

Maradnék mégis a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójánál. Szegről-végről erdélyiként fáj, hogy gázkamrás publicisztikája miatt sokan az Erdélyből áttelepülteken verik el a port. Akadt értelmező, aki „import kápónak” nevezte. Arra utalt, hogy a náci koncentrációs táborokban élet-halál urai lettek azok a rabok, akik leginkább alkalmazkodtak a körülményekhez, és husánggal teremtettek maguknak tekintélyt a häftlingek között. Demeter Szilárd hajdani szobatársa a kolozsvári egyetemről pedig azt fejtegette, hogy „Senki nem vált annyira méltatlanná ahhoz az induláshoz.”

Egyik korai nyilatkozatában Demeter beszámolt az áttelepülés körülményeiről. Sokkolta, hogy akiket Erdélyből példaképének vélt az itteni szellemi élet nagyjai közül, szinte kivétel nélkül a másik oldalon találhatóak. Azt már én fűzöm hozzá, hogy ha egy törekvő fiatalember karriert akar csinálni, inkább a hatalomban lévőkhöz keresi a kapcsolatot. Meg is találta, mert Orbánék felismerték a határon túli magyarságban rejlő lehetőségeket. Mindent megtettek-tesznek, hogy odaát erkölcsi és anyagi segítség ürügyén érvényesítsék a befolyásukat.

Ellentétben a másik oldallal, amelynek politikai vezetői „hagyományosan” nem ismerték föl a nemzeti kérdés jelentőségét. Sőt a 2004. december 5-i népszavazás elleni kampánnyal még azokat is maguk ellen hangolták, akik például Erdélyben hozzájuk vonzódtak volna. Ilyen körülmények között kinek van kedve ahhoz, hogy az amúgy is elemeire bomlott ellenzékhez csatlakozzon, és a romániai másodosztályú állampolgárságból igazoljon át a magyarországi másodosztályú állampolgárságba.

Ezt a folyamatot vette észre Markó Béla költő, az RMDSZ volt elnöke. Ugyancsak a Népszava tegnapi számában ezt az ellentmondást bontotta ki: „Az erdélyi magyarok közül néhányan egy-egy budapesti stallumért cserébe teli szájjal hirdetnek majd keresztes háborút mindenféle másság ellen, ,,,, és közben azt hangoztatják, hogy azért mentek el Erdélyből, mert nem bírták elviselni a többség intoleranciáját.”