Vajon mi lesz a gránitszilárdságúnak mondott Alaptörvény immár kilencedik módosításával? A kérdés indokolt a brüsszeli ereszcsatornáról leereszkedett Szájer József erkölcsi megsemmisülése után. Bár nem lehet tudni, vajon vele fogalmaztatták-e meg, miszerint „az anya nő, az apa férfi”, az viszont tudható, hogy az alkotmánypótló szöveg eredetijét ő írta Brüsszel és Strasbourg között, a vonaton. Nevezhetjük akár az Alaptörvény atyjának is, aki egyetért azzal, hogy az együttélési formák közül az állam csupán a házasságot támogatja.

Igazán kár, hogy a szállóige házasságon kívül született. Némelyikről azt sem tudjuk, hogy kik a szülei. Az egyiket viccesen Szilágyi György Jobbik-politikus sütötte el az országgyűlésben. Néhány nappal később pedig, egy tévés vitaműsorban arról számolt be, hogy közösségi oldalán rengetegen szóltak parlamenti megjegyzéséhez, és az egyik kommentelő így pontosította: „Orbán Viktor férfi, Mészáros Lőrinc vagyona nő.” Ez már szellemes, jellemzi korunk viszonyait, a magyarországi közhangulatot. A honatya becsületére válik, hogy utalt a névtelen hozzászólóra. Ebből adódik a problémám. Harminc éve gyűjtöm a szállóigéket, és az iménti idézet illik a válogatásba. De kinek a nevével vehetném föl az összeállításba?

A szállóigék szakirodalmában fedezhető fel a magyar Alexander Bernát. A filozófus 1895-ben eme meghatározást adta közre: a nép szállóigéje a közmondás, a művelt ember közmondása a szállóige. Vagyis a jó (ütős, szellemes, korjellemző) mondatnak van egy névtelen és egy neves szakasza. Az újságokban például megjelent a hír, hogy a hatalmon lévők módosítani akarják az Alaptörvényt. Ezt persze megvitatták Budapest főutcáján, ahol a szikrázó napsütésben 54 járdára kihelyezett kávézót számláltam össze. Mire eljutottam a Margittól a Petőfi hídig, és le-leültem az asztalokhoz, az anyás-apás alapmondat végigszáguldott a Nagykörúton. A város népe lefaragta róla a fölösleget, és hozzáfűzte a maga csipkelődő véleményét.

Kikristályosodott a végleges forma, mely már csak arra várt, hogy a közismert emberek közül valaki a nevére vegye (szóba hozza) a nyilvánosság valamelyik fórumán. Ettől kezdve íratlan szabály, hogy neki tulajdoníthatjuk. Az említett közéleti személyiség ezzel a mondattal került be a rendszerváltás után született szállóigék mintegy háromezres gyűjteményébe. A két azonos nevű közül a humorísta Szilágyi György mögé helyeztem, akinek h betűje megelőzi a politikus p-jét.