Tízháznyival arrébb található az utca legszebb emléktáblája. A fekete márványra az egyik hajdani lakó, a kalapos és szivarozó Salamon Béla fényképét gravírozták. Focimeccsen készülhetett, az MTK-stadionban, mert 2015-ben a kék-fehér klub baráti társasága rakatta föl a falra. Alatta elszáradt, sápatag koszorú. A 48-as lábú, lúdtalpas színész innen indult játszani a közeli Nagykörúton tenyésző kabarékba. Például a Vonósnégyes Salgó urát, aki azzal hívatja meg magát a főnöke házába, hogy kamarazenél a kiöltözött uraknak és asszonyságoknak. S mert egyik hivatalnoktársa sem ért a zenéhez, kiszól a Magyar Televízió kamerájának, hogy „Szintén zenészek.” Még kacsint is hozzá.

Tegnap a Telex.hu-n nekrológ jelent meg Mihály Tamásról, az Omega-együttes basszusgitárosáról. Molnár Réka azt írta róla, hogy „1947-ben született, apja, Mihály András szintén zenész.” Ez annyira igaz, hogy a papa gordonkásként a magyar kamarazene-kultúra egyik legjelentősebb alakja volt. A múlt század ötvenes, hatvanas, hetvenes éveiben minden művészi kitüntetést megkapott. Füstösen érdes hangjára, okos és emberséges magyarázataira pedig a tévévetélkedők zsűrijeiből emlékezhetünk. Már akinek az életkora megengedi az emlékezést. A Telex azonban az Indexből kivált fiatal újságírók vállalkozása, akik nagyjából ugyanazt a nemzedéket alkotják, aminek az előnyei mellett van hátránya is.

Hiányzik közülük egy sokat megélt olvasószerkesztő, akinek a tapasztalataiból és műveltségéből telik arra, hogy kigyomlálja az efféle bakikat, amelyek gyakran fordulnak elő a gyorsújságírásban. A múlt század hetvenes éveiben, pályakezdőként magam is ezt a tevékenységi formát gyakoroltam a Magyar Hírlapnál. Esténként fél nyolcig néztem a tévét, és nyolckor le kellett tenni a másnapi kritikát Fazekas Gyuri bácsi asztalára. A rettegett olvasószerkesztő nyomdafestéket nem tűrő szavakkal adta tudtomra, hogy miért hibás a kifogásolt szókapcsolat. Majd lapzárta után meghívott a Kulacsba, és elmagyarázta, mi rejlik a rosszul megfogalmazott mondat mögött.

A Vonósnégyes szállóigévé nemesült kiszólásáról elmesélte volna, hogy ha a zsidó polgárok egymás között vannak, és valakit szóba hoznak a hitsorsosok közül, akkor nem részletezik a származását. Azzal utalnak rá, hogy „Szintén zenész.” Nem valószínű, hogy cikkírás közben erre gondolt Molnár Réka, aki elmarasztalás helyett mégis inkább egy csokor virágot érdemelne. A sajtóban elkerülhetetlen bakival végre szerkesztőséggé avatta a néhány hete alapított Telexet.