Az Azonnali.hu-nak van egy figyelemre méltó sorozata. Varsányi Bence faggatja az úgynevezett véleményvezéreket, akiket valaha publicistának neveztünk. Akkor, amikor a véleményformálást még szabályokhoz kötöttük, például a szakmai felkészültséghez és az íráskészséghez. Manapság boldog-boldogtalan találhat magának olvasókat, a bloggerek számát 30 ezerre becsülik a szakértők. A talán legnagyobb gyűjtőhely, a Blog.hu 2005 és 2016 között 9858 blogot közölt, gondolom, azóta már a tízezret is elérte.
Mindezt azért hozom szóba, mert a sorozat gazdája tegnap Bede Zsoltot szólaltatta meg. Ahogy ő minősíti beszélgetőpartnerét, „a radikális jobboldal fenegyereke” tartja életben a Vadhajtások című valamit. Azért nem nevezem meg, mert az interjúban olvasható egy érdekes párbeszéd. Az újságíró azt firtatja, vajon honnan kap pénzt a nagy hírre vergődött orgánum. A válasz ez: „Miért kapnánk?” „Mert egy híroldalnak vannak költségei.” Erre feleli önérzetesen az interjúalany: „Ez egy blog.” Vagyis szerinte blog az, ami nem hírportál. Másként fogalmazva a véleményekre összpontosító digitális fórum vélhető blognak. Van benne valami, mindazonáltal árnyalnám a digitális naplóról alkotott képet.
Márai Sándor évtizedekig vezetett naplót, és ezt rögzítette benne: „A naplóíró háta mögött áll, és vállán áthajol az olvasó.” Az idézetből kirajzolódó kép a XXI. században egészült ki a naplóíró előtt látható számítógéppel. A blog tehát a blogger, az olvasó és az internetnek nevezett közvetítő eszköz szervesült egysége. Az általános megfogalmazáson belül azonban nagy a véleménykülönbség, ami nem föltétlenül a kuszaság jele. Inkább azé, hogy a digitális naplóírók és a médiakutatók sokféleképpen közelítik meg a blog jelenségét. Értelmezéseik közül a legérdekesebbeket tartalmazza a bejegyzés után olvasható összeállítás.
A jelenségből egyetlen mozzanatot emelnék ki. Azt, hogy a mintegy 30 ezer magyarországi blogger legalább annyira formálja a véleményeket, mint a kormányzati médiabirodalom és a kormány tevékenységét fürkésző újságírók. Kérdés persze, hogy ehhez a digitális naplóíróknak megvan-e a szakmai felkészültségük és az íráskészségük. Az a benyomásom, hogy vegyes a mezőny. Bede Zsolt fejében például annyiféle gondolat kavarog, hogy nem sorolnám az elithez. Világképe arra korlátozódik, hogy „Itt két oldal van: a libernyák és a fidesznyik.” (Azonnali.hu, 2020.11.19.) Elismerem viszont, hogy e tetszetős, bár faék egyszerűségű véleménynek sok olvasója akad.
Tíz mondat a blogról
A blog inkább a beérkező, beáramló, kibányászott információk szűrése, továbbadása. (Pécsi Ferenc blogger, hvg.hu, 2005. december 5.)
A blog kockázatos dolog. Ha őszinte vagyok, akkor támadható is, ha meg nem vagyok őszinte, akkor minek írom le. (Gyenesei István országgyűlési képviselő, Sonline.hu, 2008. március 10.)
Rájöttem, hogy a blog műfajának az önirónia a lényege. (Rátgéber László kosárlabda-edző, Heti Válasz, 2009. június 4.)
A blog, azaz a webnapló a kézzel írt, illetve nyomtatott napló digitális megjelenési formája. (Juhász Valéria szegedi nyelvész, JuhászValéria.hu, 2010/04.)
A személyes, irodalmi vagy tematikus blogok a kritikai visszacsatolást teszik lehetővé, és megkövetelik a szerző jelenlétét. (Szűts Zoltán egri médiakutató, e-nyelv.hu, 2010. szeptember 10.)
A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány. (Balla D. Károly ungvári költő, Blogspot.com, 2011/10)
Egy blog tulajdonképpen saját újság, ahol én vagyok a főszerkesztő és a takarítónő. (Török Gábor politológus, ATV, 2012. február 16.)
Semmi név nélküli vagy álneves blogot nem olvasok. (Gyurgyák János publicista, Mandiner.hu, 2019. január 26.)
A blog önépítés, önkifejezés, társadalom feletti kontroll, közösségi lét. (Bognár László pécsi gerillamarketinges, Facebook.com, 2020. november 18.)
A blog a szerző agytornája valódi társadalmi cselekvés helyett. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Facebook.com, 2020. november 18.)
