A nyilvánosság fórumait bejárta a videó-felvétel, amelyen a miniszterelnök beszélgetett a Covid-fertőzéssel küszködő külügyminiszterével. Orbán Viktor gyógyulást kívánt a meggyötörtnek látszó Szijjártó Péternek, és a Nobel-díjas francia író, Albert Camus A pestis című regényét ajánlotta olvasásra. Vagy inkább tanulmányozásra? Erről vita alakult ki a digitális térben.

A múlt században a Franciaországhoz tartozó algériai Oranban nem volt járvány. A gyermekkorát ott töltő író 1947-ben mégis azért képzelt pestist beléje, mert tudta, hogy egy kereskedőváros nyitott, ki-be jönnek-mennek az emberek, és terjeszthetik a kórt. Szépirodalmi eszközökkel modellezte ama helyzetet, amidőn egy orvos és egy újságíró révén bemutathatja, miként hazudja le az égről a csillagokat a helyi és központi kormányzat, hogy kisebbítse a bajt. Ha a magyar miniszterelnök ennek ismeretében ajánlotta betegeskedő beosztottjának a regényt, akkor két eset lehetséges. Vagy azért, hogy a másodállásban külgazdasági miniszter még keményebben vesse magát a vakcináért zajló küzdelembe. Vagy pedig azért, hogy finomítson az érdes kommunikációján.

Mindketten otthonosan mozognak a nemzetközi érintkezés nyelvében, ezért Orbán akár egy angol témájú könyvet is ajánlhatott volna fiatalabb pályatársának. Daniel Defoe A londoni pestis című szociográfiáját, amely 1722-ben jelent meg, és az 1665-ös járványról szólt. A szerző állítólag örökölte nyergesmester nagybátyja naplóját, abból dolgozott, azt egészítette ki korabeli újságcikkekkel, meglepően korszerű táblázatokkal és utókori áttekintőképességgel. A brit birodalom legnagyobb kereskedővárosa az idő tájt félmillió lakost számlált. 200 ezren elmenekültek, akik viszont maradtak, azok közül minden harmadik a járvány áldozata lett.

A londoni pestis szerzője bennünket, újságírókat is tanulsággal kecsegtet. A XVII.-XVIII. század fordulóján egy whig politikus íródeák-alkalmazottja volt, annak liberális nézeteit adta közre. Majd amikor a gazdája hirtelen tory lett, arra noszogatta őt, hogy a továbbiakban konzervatív szellemiségű lapot szerkesszen. Defoe nem állt kötélnek, és inkább abbahagyta az újságírást. Elvonult egy vidéki udvarházba, és papírra vetette a Robinson Crusoe című, ma is élvezhető regényét. A neves politikus pálfordulása nélkül talán sosem lett volna író, és A londoni pestisben a szépirodalom első dokumentumregényét sem írta volna meg.